Amikor leülsz egy étteremben, sok figyelemelterelő elem vesz körül. A többi vendég nyüzsgése, a barátaiddal és szeretteiddel való beszélgetés az asztalnál, a felszolgálók, akik ott lebegnek körülötted, hogy kiszolgáljanak − és a kulináris választásokról még nem is beszéltünk.
Italt, előételt, majd főételt és végül desszertet is kell választanod. Ez jó sok döntés. De valóban az? Az étlapokat nem csak azért alkalmazzák, hogy vonzóak legyenek, vagy hogy minden részletet tartalmazzanak; sok étlapot úgy állítanak össze, hogy meghozzák helyetted ezeket a nehéz döntéseket.
Az étlapok tervezését a vásárló és az ő kognitív hajlamai irányítják, ezért az éttermek gyakran alkalmaznak pszichológiai trükköket, hogy felhívják a figyelmet bizonyos ételekre. Ez magában foglalja a gondosan megválogatott szavak használatát, melyek megmozgatják a képzeleted, bizonyos színeket, melyek befolyásolják a hangulatod, formákat, melyek vonzzák a tekinteted, de az is lehet, hogy csak meghatározott számú ételt tartalmaznak, hogy ne terheljenek túl.
Néha azonban még ennél is egyszerűbb a dolog: a választék sorrendje és elhelyezése is számít.
Gyakran a legdrágább ételeket a lista elejére vagy aljára teszik. Ez az egyszerű tervezési szabály az úgynevezett elsőbbségi (primacy) és közelmúlt (recency) hatásoknak nevezett kognitív torzítások miatt működik.
Amint e torzítások neve is jelzi, az elsőbbségi és a közelmúlt hatások a menüpontok megjelenési sorrendjére vonatkoznak.
Az emberek hajlamosak azokat a menüpontokat megjegyezni, amelyek egy szakasz vagy lista elején és végén jelennek meg. A lista első elemeit a hosszú távú memória dolgozza fel és tárolja, a lista vége pedig a rövid távú memóriára támaszkodik.
Fotó: Shutterstock
Ahogy az agyunk feldolgozza a sorozatot, a középen lévő dolgok gyakran elfelejtődnek. Így az emberi memória természetes működésének kihasználása érdekében az éttermek a drága ételeket a menü legelejére vagy legvégére teszik. Amikor végigpillantasz a kínálaton, miközben a barátaid beszélgetnek melletted van, a pincér pedig a közelben várakozik, nagyobb valószínűséggel emlékszel arra, hogy mi volt az első vagy az utolsó tétel.
Ezt a taktikát persze nem csak az éttermek használják. Hermann Ebbinghaus német pszichológus híres, önmagával végzett memóriakísérletei eredményeképpen 1885-ben használta először a „sorozatpozíciós hatás" kifejezést. Ez a hatás napjainkban mind az analóg, mind a digitális értékesítést nagyban befolyásolja.
A drága tételek elhelyezése az étlap tetején egy másik hasznos dolgot is magával hoz - ha az elsőbbségi hatáson túllépve mégis a listán lejjebb lévő ételek felé fordítjuk a tekintetünket, azok összehasonlítva az elsővel jóval olcsóbbnak tűnhetnek.
Ha a legdrágább ételekkel kezdjük, akkor olyan, mintha a többi ételt kedvező áron kapnánk.
Néha ezek a legelöl álló ételek csak csalik (kifejezetten túlárazott ételek, amelyekről nem várható el, hogy valóban megrendeld őket), néha pedig csak kontrasztként szolgálnak, hogy más ételek árai perspektívába kerüljenek.
Forrás: Dailymeal
Nyitókép: Shutterstock
- A szemkontaktusnak nagyobb jelentősége van, mint gondolnád ›
- 5 fordított pszichológia-trükk, melyek jól jönnek egy randin ›
- Pszichológiai trükkök, amikkel együttműködővé teheted az embereket ›
- 5 pszichológiai trükk, hogy magabiztosnak tűnj minden helyzetben ›
- 10 pszichológiai trükk, melyekkel hatalmad lesz az emberek felett ›
