A labirintusokat világszerte évszázadok óta használják az elme lecsendesítésére, a szorongás enyhítésére, az élet egyensúlyának helyreállítására, a kreativitás és a felismerések fokozására. A középkorban a katedrálisok közel 25%-a rendelkezett labirintusokkal.
A labirintusok klasszikus mintákra épülnek, amelyek, bármennyire is bonyolult az útvonal, garantálják az akadálytalan haladást a középpontjukhoz és onnan vissza.
A klasszikus labirintusminták 4000 éves múltra tekintenek vissza, Európában és Észak-Afrikában sziklarajzokon és festményeken, valamint csempéken és érméken található feliratokon jelentek meg, míg Ázsiában, Amerikában és Afrika déli részén sziklába vagy homokba vésték, és fonott kosarakat díszítettek ezekkel az ábrákkal.
A mély történelmi gyökerek mellett a labirintusjárás gyakorlása egy másik vonzerővel is bírhat a modern emberek számára. Sokak számára nehézséget okoz egy helyben, például ülve meditálni és tudatosan befelé figyelve elcsendesedni, megnyugodni.
Fotó: Shutterstock
A sétáló meditáció ugyanezt a belső tudatosságot követeli meg, de talán könnyebben befogadható. A sétáló meditáció egyik formája a labirintusjárás, mely az utóbbi években újra elterjedt.
2009 óta május első szombatján az emberek világszerte a labirintus világnapját ünneplik azzal, hogy rövid és hosszú utakat követnek a labirintusok széles skáláján, amelyek az elmúlt évtizedekben világszerte virágzásnak indultak.
A Labyrinth Society (Labirintus Társaság) világméretű labirintus keresője jelenleg mintegy 6400 labirintust tart nyilván több mint 90 országban.
A labirintusokat nagyon eltérő környezetben hozzák létre.
„A kórházakban és börtönökben élő emberek számára a labirintusjárás mint test-lélek integratív gyakorlat életfenntartó és gyógyító lehet az orvosi kezelés vagy a tanácsadás hagyományos formái mellett”
– magyarázza Jocelyn Shealy McGee, a texasi Baylor Egyetem Diana R Garland School of Social Work adjunktusa.
„Kutatásaink szerint a labirintusjárás elősegítheti a béke érzését és más pozitív érzelmeket, csökkentheti a stresszt, ápolhatja az önmagunkkal való együttérzést és kapcsolatot, valamint lehetőséget adhat az életről való elmélkedésre és az értelemadásra.”
Ez a labirintus szívéhez vezető biztos haladás kombinációján keresztül jön létre, azzal kiegészülve, hogy lassan és megfontoltan kell haladni, követve a mintába épített kanyarokat és fordulókat.
A történelmi labirintusok számtalan formája megtalálható világszerte. Sok labirintus azonban két klasszikus sablonból veszi a tervezési mintákat. A krétai labirintusok több mint 3000 éves múltra tekintenek vissza, és a görög mitológiából származó formációkat arról a földközi-tengeri szigetről nevezték el, ahonnan előbbiek származnak, és egyetlen útvonalból állnak, amely oda-vissza hurkokban hét kört (koncentrikus útvonalakat) alkot a középpont körül.
A történelmi labirintusok az úgynevezett „ujjlabirintusok” kortárs trendjét is inspirálják. Ezek az ősi sziklafaragványok modern változatai az elmélkedéshez vezető utakat kínálnak nyomtatott vagy dombornyomott minták létrehozásával, amelyeket a felhasználók kézzel és ujjaikkal követhetnek.
Az ujjlabirintusok talán legambiciózusabb és legváratlanabb példája a hatalmas londoni metróhálózat 272 állomásán elhelyezett tábláin találjuk, ahol a két legújabb mintát 2023-ban mutatták be a Nine Elms és Battersea Power Station megállókban.
A londoni földalatti projekt Mark Wallinger Turner-díjas művész ötlete volt, aki a Mazescape neves globális labirintustervezővel együttműködve dolgozott. Egyik céljuk az volt, hogy az egyes állomások labirintusait más-más módon alakítsák ki, azt a gondolatot tükrözve, hogy minden metróutazás minden egyes ember számára egyedi.
(BBC)
Nyitókép: Shutterstock
