Róma nem véletlenül az a város, ahová sokan újra és újra visszatérnek. A Colosseum, a Pantheon és a történelmi központ olyan erővel idézik meg a múltat, hogy néha tényleg olyan érzésünk lehet, mintha egy film díszletei között sétálnánk. A város közben mégsem puszta látványosság: a turisták tömegén túl is van saját ritmusa, amelyet érdemes lassabban felvenni. A klasszikus állomások után jó ötlet kicsit kijjebb mozdulni. Monti, Pigneto vagy Testaccio már kevésbé képeslapszerű Rómát mutat, cserébe sokkal közelebb visz a helyiek mindennapjaihoz. Egy tányér sajttal, borssal és guancialéval, vagyis tokaszalonnával készülő római tészta, a római módra készített articsóka vagy a vékony, ropogós római pizza itt nem csak ebéd, hanem gyors emlékeztető arra, hogy Róma gasztronómiában is biztos pont.

Perugia azok közé az olasz városok közé tartozik, amelyek nem kiabálnak a figyelemért, mégis könnyen megmaradnak az ember emlékezetében. Umbria fővárosa dombtetőre épült, régi falai még az etruszk idők emlékét őrzik, a történelmi központ pedig úgy hat, mintha a középkor nem teljesen engedte volna el a várost. Itt nem a nagy, kötelezően kipipálandó látványosságok adják az élményt, sokkal inkább a meredek utcák, a kőfalak, a váratlan kilátások és az a lassabb tempó, amely miatt Umbria jó ellenpontja lehet a túlzsúfolt olasz útvonalaknak. Perugia ráadásul az édesszájúaknak is kedvez: innen származik a Baci Perugina, a híres olasz csokoládépraliné, és a város ad otthont az EuroChocolate fesztiválnak is.

Palermo nem finomkodásról híres, és talán éppen ezért olyan emlékezetes. Szicília fővárosában arab, normann és olasz hatások keverednek, a díszes templomok, régi paloták, piacok és graffitis utcák pedig egymás mellett adják ki a város kissé nyers, mégis nagyon élő karakterét. Ha csak egy szicíliai város fér bele az útba, Palermo jó választás lehet, főleg azoknak, akik az ételeken keresztül szeretnek megérteni egy helyet. Az arancine, vagyis a töltött, rántott rizsgolyó, és a panelle, a csicseriborsólisztből készült sült lepény könnyen szerethető utcai klasszikusok. A helyi konyha bátrabb oldalát is meg lehet kóstolni: ilyen a pani câ meusa, vagyis a lépes szendvics, és a stigghiola, a nyárson sült bárány- vagy kecskebelsőség.

Pugliában sokan azonnal a képeslapra illő kisvárosok felé indulnak, Bari pedig gyakran csak érkezési pont marad. Pedig a régió fővárosa éppen attól izgalmas, hogy nem akar tökéletesen kisimított díszlet lenni: egyszerre tengeri város, forgalmas központ és nagyon is élő dél-olasz helyszín. Bari Vecchia, vagyis Bari óvárosa szűk utcáival és világos mészkőházaival az egyik legjobb hely arra, hogy érezzük Puglia hétköznapi ritmusát. A Strada Arco Basso, vagyis az a kis utca, ahol a helyi asszonyok a házak előtt készítik kézzel az orecchiettét, Puglia jellegzetes, fül formájú tésztáját, önmagában is megér egy kitérőt. Utána elég lesétálni a tengerhez, mert a Lungomare di Bari, vagyis Bari hosszú tengerparti sétánya már egészen más hangulatba teszi a várost.

Bolzano olyan, mintha Olaszország egy pillanatra alpesi kabátot venne magára. A Dolomitok kapujaként emlegetett dél-tiroli városban a mediterrán és a közép-európai világ természetesen csúszik egymásra: a német nyelv ugyanúgy jelen van, mint az olasz, az étlapokon pedig a zsemlegombócra emlékeztető knödel és az apró, tojásos galuskaféle, a spaetzle is megfér az olasz fogások mellett. Télen a város különösen hangulatos, hiszen itt rendezik Olaszország egyik legnagyobb karácsonyi vásárát. A környék fehérborai miatt is érdemes figyelni rá, Alto Adige borvidéke ugyanis nemzetközileg is ismert. Ha pedig valaki egy igazán különleges múzeumi élményt keres, a Dél-tiroli Régészeti Múzeum remek választás, írja a Business Insider.

Milánót nehéz egyszerűen leírni, mert rengeteg minden szól mellette. Itt található Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című műve, a milánói dóm Olaszország egyik leglenyűgözőbb épülete, a város pedig divatban és üzleti életben is meghatározó. Mégis egészen más élményt ad, mint amit sokan az első olasz úttól várnak. A tempó gyorsabb, az árak magasabbak, a hangulat nagyvárosiasabb, ezért Milánó könnyen kevésbé romantikusnak tűnhet Róma, Palermo vagy Perugia után. Lombardia megismeréséhez ezért izgalmasabb lehet egy kisebb városból, például Bresciából kiindulni, és Milánót inkább egynapos programként beilleszteni.

Positano kétségtelenül gyönyörű, és nem nehéz megérteni, miért lett az Amalfi-part egyik legismertebb jelképe. A meredek hegyoldalba kapaszkodó színes házak, a tenger látványa és a napsütötte utcák tényleg azt az olasz nyarat idézik, amelyet annyiszor látunk képeken. A valóság azonban főszezonban sokkal zsúfoltabb és drágább lehet ennél. A hőség, a tömeg és az árak miatt Positano könnyen elveszítheti azt a könnyed varázst, amely miatt annyian útnak indulnak. Az Amalfi-part ettől még bőven megéri az utazást, de szálláshelynek jó alternatíva lehet Salerno: nyugodtabb, általában kedvezőbb árú, és elég közel van ahhoz, hogy Positano is elérhető maradjon.