Kamaszlány nyitott szemmel fekszik az ágyon

Súlyos következményei lehetnek a kamaszkori alvászavarnak

Az új bizonyítékok arra utalnak, hogy az alvási nehézségek, amelyeket sokáig a serdülőkori depresszió tünetének tartottak, valóban az első helyen állnak.

A Nature Reviews Psychology című szakfolyóiratban megjelent, a Flinders Egyetem által vezetett új tanulmány azt állítja, hogy a serdülőkori alvásbiológia és pszichológia kombinációja egyedülálló módon hajlamosítja a fiatalokat a depresszió kialakulására, számol be róla a Medical Xpress.

A Flinders Egyetemen végzett Dr. Cele Richardson, aki jelenleg a Nyugat-Ausztráliai Egyetem pszichológiai tudományok előadója, azt mondja, hogy a késleltetett cirkadián ritmus, a korlátozott alvásidő és az elalvási kísérlet közbeni negatív gondolkodás nagyobb lehetősége mind hozzájárultak ehhez.

„A serdülőkorúak alkotják a leginkább krónikus alváskorlátozott alpopulációt az emberi fejlődés során, mind a nyugati, mind a keleti társadalmakban, a világ minden tájáról származó adatok szerint túl későn és túl keveset alszanak”

– mondja.

A kutatók megállapították, hogy az emberek életének ebben az időszakában az alvást és az ébrenlétet szabályozó biológiai rendszerek fejlődési változásainak kombinációja – nem pedig olyan tényezők, mint például a technológia esti használata – egyedülálló utat biztosítanak a depresszióhoz.


„Az első tényező az álmosság lassabb kialakulása a nap folyamán, ami késlelteti az alvás kezdetét az idősebb serdülőknél. Bár a tizenévesek később alszanak el, az iskolakezdési időpontok továbbra is koraiak, ami azt jelenti, hogy a fiatalok számára nehéz elérni az optimális 9,3 óra alvást. Ez az alváskorlátozás pedig növeli a depressziós tüneteket. Másodszor, az elalvási nehézségeket tovább rontja a cirkadián ritmus időzítésének késése, amely a serdülőkori fejlődés során jelentkezik, és a későn beállított biológiai óra következetesen összefügg a depresszió fokozott kockázatával”

– mondja Richardson.

Hozzáteszi, hogy ezek, az alvás fiziológiailag vezérelt változásai lehetőséget biztosítanak a depresszióhoz vezető harmadik, inkább pszichológiai útvonalra, az ismételt negatív gondolkodásra (aggodalom és rumináció), amely ismét a depresszió magasabb szintjéhez kapcsolódik a serdülőknél.

A kutatók szerint a bizonyítékokon alapuló alvásintervenciók – beleértve a fényterápiát, a melatonin használatát és a kognitív viselkedésterápiás technikákat – új utat jelenthetnek a fiatalok depressziós tüneteinek enyhítésére.

„Az alvás depresszióban betöltött szerepének további kutatása segíthet abban is, hogy hatékonyabb megelőzési megközelítéseket dolgozzunk ki, hogy megállítsuk a depresszió kialakulását, legalábbis néhány fiatal esetében”

– magyarázza Richardson, aki az UWA-n egy klinikai kísérletet végez, amelyben a depresszió szokásos kezelését fényterápiával egészítik ki, hogy kiderüljön, javítja-e a serdülők eredményeit.

Dr. Gorica Micic, a Flinders Institute for Sleep Health kutatója, aki szintén társszerzője az új cikknek, azt mondja, hogy az iskolák és a közösségek beépíthetnék az alvásoktatást a tantervekbe, hogy támogassák a fiatalok jólétét ebben a sérülékeny korban.

„Tekintettel arra, hogy a mögöttes biológiai és fiziológiai tényezők jelentősen hozzájárulnak ehhez a megnyilvánuláshoz, az alapvető alvásismeretek és az alvás során serdülőkorban zajló események segíthetnek a fiataloknak abban, hogy jobban megértsék és kezeljék alvásukat”

– véli.

A Flinders Egyetem kutatója szerint azonban a felelősség a szülőké is.

„A családok támogathatnák a tizenévesek alvását és mentális egészségét azzal, hogy korlátokat állítanának fel az iskolai esti lefekvési időkre vonatkozóan, míg az iskolák megengedhetnék, hogy a diákok 8.30-kor vagy később kezdjék az órákat, és tartózkodhatnának a tanórán kívüli tevékenységek iskola előtti ütemezésétől.”

Nyitókép: Unsplash