A túl sok alvás ugyanannyira káros lehet, mint a túl kevés

A jó éjszakai alvás több okból is fontos. Segíti szervezetünket, hogy helyreállítsa magát és megfelelően működjön, valamint jobb mentális egészséghez és számos egészségügyi állapot – köztük a szívbetegségek és a cukorbetegség – kockázatának csökkentéséhez kapcsolódik. Korábban már azt is kimutatták, hogy az elégtelen alvás összefügg a kognitív hanyatlással és olyan állapotokkal, mint az Alzheimer-kór.

De a több nem mindig jobb, ahogy egy nemrégiben végzett kutatás megállapította. A Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karának kutatói által publikált tanulmán szerint a túl kevés alváshoz hasonlóan a túl sok alvás is összefüggésbe hozható a kognitív hanyatlással, írja a ScienceAlert.

A kutatócsoport azt szerette volna megtudni, hogy mennyi alvás kapcsolódik a kognitív károsodáshoz. Ehhez száz, a hetvenes éveik közepén vagy végén járó résztvevőt figyeltek meg négy-öt éven keresztül. A vizsgálat idején 88 embernél nem mutatkoztak demencia jelei, míg 12 személynél kognitív zavar jelei voltak tapasztalhatók (egynél enyhe demencia, tizenegynél pedig enyhe kognitív károsodás még a demencia előtti szakaszban).

A vizsgálat során a résztvevőket arra kérték, hogy végezzenek el egy sor általános kognitív és neuropszichológiai tesztet, melyből kimutathatók a kognitív hanyatlás vagy demencia jelei. Három évvel később a résztvevők alvását elektroenkefalográfiával (EEG) figyelték meg négy-hat éjszakán át, amelyet a résztvevők a homlokukon viseltek alvás közben. Az EEG lehetővé tette a kutatók számára, hogy pontosan mérjék az agyi aktivitást, amely megmondja nekik, hogy valaki alszik-e vagy sem, mennyi ideig és mennyire volt pihentető az alvás. Bár az alvást csak egy szakaszban mérték a vizsgálat során, ez mégis jó jelzést adott a kutatócsoportnak a résztvevők normál alvási szokásairól

A kutatók több tényezőt is figyelembe vettek, amelyek befolyásolhatják a kognitív hanyatlást – ideértve az életkort, a genetikát, és azt, hogy mutatkoztak-e a személynél béta-amiloid vagy tau fehérjék jelei, melyek összefüggenek a demenciával.

A kutatók azt találták, hogy a 4,5 óránál kevesebb és a 6,5 óránál több éjszakai alvás idővel kognitív hanyatlással jár.

Érdekes módon az alvás időtartamának a kognitív funkciókra gyakorolt hatása hasonló volt az életkor hatásához, amely a kognitív hanyatlás kialakulásának legnagyobb kockázati tényezője.

A tanulmány eredményeiben az a legmeglepőbb, hogy az alvás optimális időtartama sokkal rövidebb a korábbi tanulmányok eredményeihez képest. A 6,5 órás maximális alvás alacsony, ha figyelembe vesszük, hogy az idősebb felnőtteknek hét és nyolc óra közötti alvás javasolt éjszakánként. Azonban előfordulhat, hogy nem feltétlenül az alvás hossza számít, hanem az alvás minősége, ha a demencia kialakulásának kockázatáról van szó.

Azt sem zárhatjuk ki, hogy a 6,5 óránál tovább alvó résztvevőknek esetleg már eleve voltak olyan kognitív problémáik, mint a demenciára utaló agyi elváltozások, amelyeket az előzetesen felvett kognitív tesztek nem szűrtek ki.

Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy az alváshiány összefügg a kognitív hanyatlással. Egy korábbi tanulmány kimutatta, hogy azoknál az embereknél, akik alvászavarokról, például álmatlanságról vagy túlzott álmosságról számoltak be napközben, nagyobb a demencia kialakulásának kockázata, mint azoknál, akiknél nem.

Más kutatások kimutatták, hogy a rövid alvási idővel rendelkező emberek agyában magasabb a béta-amiloid szintje – amely általában megtalálható az Alzheimer-kórban szenvedők agyában.

A kutatók nem tudják biztosan, hogy az alváshiány miért kapcsolódik a kognitív hanyatláshoz. Az egyik elmélet szerint az alvás segít agyunkban kiüríteni a napközben felhalmozódó káros fehérjéket. E fehérjék némelyike – mint például a béta-amiloid és a tau – demenciát okoznak. Tehát az alvás zavarása megzavarhatja agyunk azon képességét, hogy megszabaduljon ezektől a fehérjéktől.

Kísérleti bizonyítékok is alátámasztják, hogy akár egyetlen éjszakai alvásmegvonás is átmenetileg megnöveli az egészséges emberek agyában a béta-amiloid szintjét. Az kevésbé világos, hogyan kapcsolódik a hosszú alvás a kognitív hanyatláshoz. Korábbi tanulmányok is összefüggést találtak a túlzott alvás és a kognitív teljesítmény között, de a legtöbben arra hagyatkoztak, hogy a résztvevők maguktól számoljanak be arról, mennyi ideig alszanak éjszaka – ez azt jelenti, hogy az adatok kevésbé pontosak, mintha EEG-vel mérnék az agyi aktivitást.