A 80/20-as szabály, más néven Pareto-elv, jóval régebbi, mint az internetes randitanácsok. Az olasz közgazdász, Vilfredo Pareto fogalmazta meg a 20. század elején, miután megfigyelte, hogy kertjében a borsóhüvelyek nagyjából 20 százaléka adta a termés 80 százalékát. Később ugyanezt az aránytalanságot gazdasági folyamatokban is felismerte, az elv pedig mára az üzleti életben, a termelékenységkutatásban és számos más területen is ismertté vált.

A párkapcsolatokban a 80/20-as szabály nem matematikai képlet, inkább egy szemléletmód. Arra emlékeztet, hogy egyetlen kapcsolat sem lehet tökéletes, és egyetlen ember sem képes minden igényünket kielégíteni. Ennek egyik értelmezése szerint partnerünk az érzelmi és gyakorlati szükségleteink nagy részét képes betölteni, de marad egy rész, amelyért nekünk kell felelősséget vállalnunk. Más megközelítés szerint egy egészséges kapcsolatban sem leszünk mindig elégedettek: az idő nagy részében harmonikus lehet az együttélés, időnként azonban elkerülhetetlenek a viták és a nehezebb időszakok. Az elvet úgy is szokták értelmezni, hogy a konfliktusok viszonylag kis része okozza a párkapcsolati problémák jelentős részét. Ha ezeket sikerül felismerni és kezelni, az egész kapcsolat kiegyensúlyozottabbá válhat.

Sokan tudattalanul azt várják, hogy a párkapcsolatuk folyamatos boldogságot biztosítson. A 80/20-as szabály ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a nézeteltérések és a hullámvölgyek természetes részei egy hosszú kapcsolatnak. A konfliktusok önmagukban nem jelentik azt, hogy a kapcsolat rosszul működik. Sokkal fontosabb, hogyan kezeljük ezeket: türelemmel, őszinte kommunikációval és a másik iránti nyitottsággal gyakran sikerül túljutni a nehezebb időszakokon.

A 80/20-as szabály másik fontos üzenete, hogy saját jóllétünkért mi magunk is felelősek vagyunk. Egy társ lehet a legnagyobb támaszunk, de nem várhatjuk tőle, hogy minden vágyunkat felismerje vagy minden problémánkat megoldja. Egy pár két különálló emberből áll, saját célokkal, igényekkel és érdeklődési körrel. Éppen ezért az egészséges kapcsolat része az is, hogy mindkét fél megőrzi önállóságát.

Ha elfogadjuk, hogy egyik kapcsolat sem hibátlan, a másik ember tévedéseit is könnyebb lesz a helyükön kezelni. Ez nem azt jelenti, hogy minden problémát figyelmen kívül kell hagyni, hanem azt, hogy a kisebb hibák nem feltétlenül veszélyeztetik az egész kapcsolatot. Ha azonban a nehéz időszakok állandósulnak, érdemes szakember segítségét kérni. A párterápia sok esetben segíthet feltárni a visszatérő konfliktusok okát, és esélyt adhat arra, hogy a kapcsolat újra kiegyensúlyozottabbá váljon.