Az agy mélyén rejtőző jelei segítségével nyomon követhetők a Parkinson-kór tünetei
Egy nemzetközi kutatócsoport új megfigyelései közelebb vihetnek bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük, mi történik az agyban Parkinson-kór esetén, és hogyan lehetne hatékonyabban kezelni a betegséget.
A németországi Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet kutatói nemrég 119 Parkinson-kóros beteg agyi aktivitását elemezték, öt különböző adatforrásból származó mérések alapján. Az agy mélyéről rögzített elektromos jelek összevetésével sikerült azonosítaniuk azokat az agyhullámokat, amelyek közvetlenül összefüggnek a mozgáskoordináció romlásával. Az erről szóló tanulmány az eBiomedicine tudományos folyóiratban jelent meg.
A Parkinson-kór hátterében az agy egy meghatározott területe, a bazális ganglion működési zavara áll, amely fontos szerepet játszik mozgásunk pontosságának és folyamatosságának irányításában. Amikor ez a rendszer sérül, a mozdulatok lelassulnak, merevvé és remegővé válnak. A kutatók szerint ezek a működési zavarok az agyi elektromos aktivitásban is jól kimutathatók: a közepes és magas frekvenciájú, úgynevezett béta-hullámok túlzott jelenléte, illetve a „fokozott idegi állapot jelzi” a problémát.
Bár korábbi kutatások is észleltek hasonló eltéréseket, az adatok értelmezése eddig nem volt elég pontos. A mostani tanulmányban a kutatók több adatbázis eredményeit egyesítették, és az agy két féltekéjének érintettebb és kevésbé érintett területeit vetették össze – így sikerült észlelniuk az agyi zaj mögött rejlő finom ritmusokat.
Képzeljük el úgy az agyat, mint egy hangversenyterem, ahol a zenészek próba előtt hangolnak. Egyes zenekarok már együtt játszanak, ritmust alkotva, mások viszont külön próbálnak, így csak zaj keletkezik. Ha pedig csak a hangerőt halljuk, nem tudjuk megkülönböztetni a káoszt a harmóniától
– magyarázta Moritz Gerster, a kutatás vezető neurológusa.
Ezeknek a ritmusoknak a pontos azonosítása új lehetőséget nyithat a mélyagyi stimuláció finomhangolásában. A jövőben ez a módszer segíthet abban, hogy a betegek visszanyerjék a mozgásuk feletti irányítást – a kezelés ugyanis valós időben reagálhat az agyi ritmusok változásaira, mintha egy karmester újra összhangba hozná a zenekart.
