Öt amerikai felnőttből kettő elhízással él. Az elhízás növelheti a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a rák és más krónikus egészségügyi állapotok kockázatát. A BMI – testömmegindex – néven is ismert, az elhízás meghatározására szolgáló, az egyén testsúlyának és testmagasságának hányadosaként számított mérőszám.

A BMI-t a közelmúltban fokozott vizsgálatnak vetették alá módszertanát, történetét és azt illetően, hogy mit mond a betegekről és egészségükről. A tavalyi nyári olimpiai játékok alatt az amerikai rögbi sztár, Ilona Maher nagy hullámokat kavart, amikor azt mondta, hogy a BMI-je technikailag túlsúlyosnak van feltüntetve, annak ellenére, hogy a világ egyik legjobb sportolója.

– mondta a sportoló TikTok-on közzétett videójában.

Egy új tanulmány megkérdőjelezi a számítás hatékonyságát: a Floridai Egyetem egészségügyi kutatói szerint a számítás „mélyen hibás”, és nem jósolja meg a jövőbeli halálozás kockázatát.

– fogalmazott Dr. Arch Mainous, a Floridai Egyetem Orvosi Főiskolája Közösségi Egészségügyi és Családorvosi Tanszékének professzora és kutatási alelnöke egy nyilatkozatban.

Mainous volt a vezető szerzője a tanulmánynak, amelyet nemrég publikáltak az Annals of Family Medicine című folyóiratban.

A kutatók ehelyett arra a következtetésre jutottak, hogy a testzsír közvetlen mérése egy meglehetősen olcsó eszközzel, amely a testszövet ellenállását veszi fel egy kis elektromos árammal szemben, sokkal pontosabb. A módszert  bioelektromos impedanciaanalízisne (BIA) nevezik, és a készülékek számos modellje 300 dollár alatt van. Eezek az eszközös egyes alapellátási rendelőkben már megtalálhatóak.

Bár az orvosok szívesen használnának közvetlen méréseket, például DEXA-szkennelést, ezek nem állnak széles körben rendelkezésre, és a gépek több tízezer dollárba kerülnek. A DEXA a kettős energiájú röntgenabszorpciómérés rövidítése, és „a testzsír mérésének arany standardjának tekintik”, de ez soha nem lesz életképes egy orvosi rendelőben vagy háziorvosi rendelőben Mainous szerint.

A National Health and Nutrition Examination Survey adatait felhasználva, amely a nemzeti halálozási indexhez kapcsolódik, Mainous és szerzőtársai 4252 ember egészségi állapotát vizsgálták.

Megállapították, hogy a bioelektromos impedanciával mért magas testzsírszinttel rendelkező emberek 78 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg bármilyen okból, mint azok, akiknek egészséges testzsírszintjük volt a 15 év alatt. Ezek a személyek három és félszer nagyobb valószínűséggel haltak meg szívbetegségben.

Ezzel szemben a BMI használata esetén nem volt statisztikailag szignifikáns összefüggés a 15 éves halálozási kockázattal, beleértve a szívbetegségeket is.

A kutatók elmondták, hogy a két módszert úgy elemezték, hogy az életkor, a faj és a jövedelem hatásait kiszűrjék. Rámutattak, hogy a BMI egyes embereket „normális” BMI-hez sorolhat, még akkor is, ha magas a testzsírszázalékuk. Normál testsúlynak a 18,5 és 24,9 közötti BMI számít, túlsúlyosnak a 25 és 29,9 közötti, elhízottnak pedig a 30-as és a feletti értékek számítanak.

Dr. Frank Orlando, a tanulmány vezető szerzője és a University of Florida Health Family Medicine – Springhill orvosi igazgatója továbbá megjegyezte, hogy a BMI nem képes különbséget tenni az izom- és a zsírtömeg között, csak közvetett jelzést ad.

Figyelemre méltó az is, hogy az évszázados gyakorlat nem veszi figyelembe, hogy a faj, az etnikai hovatartozás és a nem befolyásolja a testméret és a zsírszázalék eltéréseit.

Mainous elmondása szerint a BMI annyira beleivódott abba, ahogyan a testzsírról gondolkodunk, és „itt az ideje áttérni egy olyan alternatívára, amely most már bizonyítottan sokkal jobban végzi a dolgát”.

(Independent)