Bár a digitális korban egyre kevesebbet írunk kézzel, éppen ez a hétköznapi tevékenység árulhat el sokat az agy működéséről. A kézírás ugyanis nem pusztán motoros feladat: egyszerre igényel finommozgást, figyelmet, memóriát, tervezést és mentális feldolgozást. Emiatt a kutatók szerint valóságos „agytréningként” működik.

Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy az Alzheimer-kórral és más kognitív zavarokkal élő embereknél a kézírás képessége is változhat. A portugáliai Évorai Egyetem kutatói most azt vizsgálták, pontosan milyen különbségek jelenhetnek meg azoknál, akiknél már diagnosztizáltak valamilyen kognitív érintettséget. Tanulmányuk a Frontiers in Human Neuroscience folyóiratben jelent meg eredetileg.

A kutatást vezető Ana Rita Matias kineziológus szerint az írás „ablakot nyit az agyra”. A kutató úgy fogalmazott, hogy az enyhébb vagy súlyosabb kognitív problémákkal élő idősebb felnőttek kézírásában jól elkülöníthető mintázatok jelentek meg, főleg az írásmozdulatok időzítésében és szervezettségében.

A vizsgálatban 58 idős, gondozóotthonban élő ember vett részt, 62 és 99 év között. Közülük 38 főnél diagnosztizáltak valamilyen kognitív zavart, 20 résztvevőt pedig kognitív szempontból egészségesnek tekintettek.

A résztvevők digitális tollal és táblagéppel többféle feladatot végeztek: pontokat és vonalakat rajzoltak, mondatokat másoltak, valamint hallás után kellett leírniuk mondatokat. A legnagyobb különbségek éppen az utóbbi feladatnál jelentek meg, mivel ez egyszerre igényelt hallás utáni feldolgozást, emlékezést, hangok szöveggé alakítását és kézírást.

A kognitív érintettséggel élő résztvevőknek általában hosszabb ideig tartott egy-egy tollvonás, több és rövidebb vonást használtak, és lassabban jutottak el a feladat végéig. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a kognitív hanyatlás csökkenti az agy kompenzációs képességét a nehezebb feladatoknál, így a motoros végrehajtásért felelős rendszerek könnyebben túlterhelődnek.

Matias szerint az írás időzítése és a tollvonások szervezettsége szorosan összefügg azzal, hogyan tervezi meg és hajtja végre az agy a cselekvéseket. Ebben a munkamemória és a végrehajtó funkciók is szerepet játszanak. Ha ezek gyengülnek, az írás lassabbá, töredezettebbé és kevésbé koordinálttá válhat.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy egyetlen kézírásos feladat önmagában nem lenne elég a kognitív állapot megítélésére. Valószínűleg többféle írásteszt kombinációjára lenne szükség, mert az agy különböző funkciói más-más feladatoknál mutatkozhatnak meg.

Az eredmények biztatóak, mert a kézírásos tesztek egyszerűbbek és olcsóbbak lehetnek, mint a drága képalkotó vizsgálatok vagy kórházi tesztek. Különösen gondozóotthonokban lehetne hasznos egy olyan módszer, amely gyorsan, különleges eszközök nélkül adhat első jelzést a kognitív változásokról.

A kutatásnak azonban korlátai is vannak. A résztvevők száma viszonylag alacsony volt, és a vizsgálat nem követte őket hosszabb időn keresztül, így nem derült ki, hogyan változik a kézírásuk a kognitív állapot romlásával. A gyógyszerszedés hatását sem vizsgálták külön, pedig ez szintén befolyásolhatja az írásmozgást.

A következő lépés nagyobb és átfogóbb vizsgálatok elvégzése lehet. Ha ezek megerősítik az eredményeket, a kézírás elemzése akár a kognitív hanyatlás korábbi felismerésében is szerepet kaphat, még az olyan feltűnőbb tünetek előtt, mint a memóriazavar.

A tudósok jelenleg több irányból keresik a korai figyelmeztető jeleket: vizsgálnak vérből kimutatható biomarkereket, hangbeli változásokat és más finom viselkedéses mintázatokat is. A kézírás ezek közé illeszkedhetne egy könnyen alkalmazható, megfizethető eszközként.

Matias szerint a hosszú távú cél egy olyan módszer kidolgozása, amely gyors, olcsó és egyszerűen beépíthető a mindennapi egészségügyi ellátásba, anélkül, hogy speciális vagy drága berendezésekre lenne szükség.

(Science Alert)