egy a háta mögött keresztbe teszi az ujjait

A kegyes hazugságok hálójában − mikor oké, ha hazudunk?

Azt mondod egy barátodnak, hogy korán haza kell menned a bulijáról egy reggeli fontos megbeszélés miatt, pedig valójában csak várod, hogy otthon a kanapén A Bridgerton családot nézhesd. Vagy azt mondtad egy barátságos eladónak, hogy a napod „nagyszerű” volt, pedig lehetett volna jobb is. Persze, ezek is hazugságok, de nem ártanak senkinek. Vagy hogy is van ez?


Fontos megérteni, hogy miért hazudunk egyáltalán. A hazugság gyakran szociálisan motivált, mondja Christian L. Hart, PhD, pszichológus és író, aki a hazugság és a megtévesztés kutatásával foglalkozik.

Ha megnézzük, hogy miben hazudik a legtöbb ember, akkor legtöbbször azért, hogy megőrizze az imidzsét vagy elkerülje a szégyent. Valójában attól félünk, hogy ha az emberek megtudnák rólunk az igazságot, akkor elutasítanának minket, vagy valamilyen kedvezőtlen társadalmi következményekkel járna

− magyarázza. És bár vannak olyanok, akik azért hazudnak, hogy kárt okozzanak, Hart szerint a legtöbb hazugság nem „közvetlen haszonszerzés céljából” történik.

Bár a hazugság gyakran ártatlannak tűnhet, végső soron csak te tudod megítélni, hogy „rendben van-e”. A szakértők segítettek megvizsgálni, hogyan is néz ki ez valójában. America Allen terapeuta szerint például az a radikális őszinteség része, hogy elfogadod, hogy a hazugság az hazugság.

​Szabad-e hazudni?


Általánosságban tudjuk, hogy a hazugság nem olyasmi, amit szokássá akarunk tenni, mert még több negatív következményhez vezethet

− mondja Allen. Azt mondja azonban, hogy vannak esetek, amikor a „fehér hazugság” vagy az ártalmatlan hazugság a kedvesebb megoldás.

Hart egyetért, hozzátéve, hogy a hazugságot „megbocsáthatónak” tekintjük, ha megértjük, hogy a mögötte álló szándék nem az volt, hogy kihasználjunk vagy rosszul bánjunk valakivel.

Ha több száz embert megkérdezünk, azt mondják, hogy inkább mondjanak nekik egy kis fehér hazugságot, mint egy olyan igazságot, amely megbántja az érzéseiket. Ha megnézzük az általunk vizsgált több száz résztvevőt, azt látjuk, hogy a legtöbb ember vágyik a becstelenség bizonyos fokára

− teszi hozzá.

​Mikor szabad hazudni?

Hart szerint az átlagember bizonyos fokú hazugságot vagy az igazság elhallgatását akarja, különösen akkor, ha „az igazság ártalmas, a hazugság pedig nem okoz kárt”.

Allen azonban azt állítja, hogy attól, hogy egy hazugság nem káros, még nem lesz rendben.

Tisztában kell lennünk az indítékainkkal, meg kell értenünk a hazugság hatását, és fel kell ismernünk, hogy miért éreztük úgy, hogy egyáltalán hazudnunk kel

− mondja.

Pinokki\u00f3 b\u00e1bu

Fotó: Getty Images

Allen csak néhány forgatókönyvben érzi elfogadhatónak a hazugságot. Az egyik az a hazugság, ami megvéd valakit a közvetlen veszélytől:

Tegyük fel, hogy egy barátunk bántalmazó partnerrel küzd, és ez a partnere felhív minket, hogy érdeklődjön, hol van. Ha ebben az esetben hazudsz, akkor megpróbálod megelőzni a bajt, tehát ez egy védelmi intézkedés, nem árulás.

A másik minden olyan hazugság, amely örömteli alkalomhoz vagy ünnepléshez kapcsolódik, például ha hazudsz a hollétedről, mert meglepetés szülinapi bulit tervezel egy barátodnak. Allen szerint bizonyos esetekben az is rendben van, ha az emberek „a társadalmi harmónia fenntartása” vagy a felesleges konfliktusok elkerülése érdekében hazudnak azoknak, akiket nem ismernek túl jól, mert nem egy mélyebb kapcsolat forog kockán. De még ezekben a helyzetekben is érdemes megérteni, hogy ha ez rendszerré válik, akkor valószínűleg nem vagy hiteles önmagaddal szemben.

​Mit fontolj meg, mielőtt hazugságot mondasz?


Amikor bármilyen hazugságról van szó, Allen arra bátorít, hogy vedd figyelembe a rövid és hosszú távú következményeket, különösen, ha olyan valakiről van szó, akivel már kialakult kapcsolatod van. Megéri ez a lehetséges következményeket?

Hart is az őszinteséget hangsúlyozza a valódi kapcsolatok ápolása és a bizalom kiépítése érdekében.

A hazugságok akadályként szolgálnak abban, hogy valódi kapcsolatokat alakítsunk ki másokkal. Minél őszintébbek vagyunk az emberekkel, az arra inspirálja őket, hogy ők is őszintébbek legyenek velünk. Gyakran túlzottan aggódunk amiatt, hogy mi történne, ha őszinték lennénk. Ha az emberek őszinték, gyakran meglepődnek azon, hogy milyen jól mennek úgy is a dolgok

− mondja.

Allen hozzáteszi, hogy a gyakori hazudozás − akár ártalmatlan, akár nem − szokássá válhat, és a személyes integritás és hitelesség sérüléséhez vezethet.

Ezzel azt idézed elő, hogy a körülötted lévő emberek nem bíznak benned, és végül te magad sem bízol már magadban

− mondja.

Forrás: POPSUGAR Relationships

Nyitókép: Getty Images