Koktél receptek, amik garantáltan elfeledtetik a problémáinkat - kezdőtől a haladó szintig

„A koffein komoly, nyugodt barátunk,
mélységek kútja, bölcsek itala.
A veronál vén gyermekek dadája,
a morfium az örök éjszaka.
A nikotin zavart füstfellegében
keleti lázak fátyola remeg.
Az alkohol gyógyítja életünket,
ezt a fekélyes, óriás-sebet.”

Kosztolányi Dezső nem beszél csacsiságokat. Már zsenge ifjúságomban bravúrosan kiművelődtem mindkét nagypapám hatékony közbenjárásával afelől, hogy magyar ember mindössze két esetben nyúl az alkoholos butélia felé: féktelen jókedvében és elkeseredésében.

Később magam folytattam a témakörben való elmélyedésem a következő két alponttal bővítve az alapvetést: akkor is iszunk, ha szerelmesek vagyunk, és akkor is, ha mondjuk éppen nem.

Lesújtó statisztikák a megmondhatói, hogy nációnk milyen előszeretettel emelgeti a poharat a kétfejű karizmunkat fejlesztve, de hát Churchill óta tudjuk, hogy csak annak a statisztikának higgyünk, amit magunk hamisítottunk, ezért aztán szívesebben fókuszálunk arra a kimutatásra, mely szerint némi alkoholfogyasztás sikerrel űzi messzire a szívroham esélyét, egy kis vörösbor pedig még a vérképünket is boldogra simogatja.

Akkor pedig naná, hogy igyunk, mert bár az alkohol nem megoldás mindennemű problémára, de végső soron a víz sem az! Pálinkás jó reggelt!- hallatszik a régi frázis már reggel 8-kor a gangról, elvégre a pálinkának köztudottan fertőtlenítő hatása van, na meg aztán tudósok egy egész csoportja bebizonyította, hogy napi fél deci pálinka nem csak egészséges, de kevés is. Ha pedig alkohol szakon is summa cum laude minősítéssel szeretnénk diplomázni, akkor egy csinos kis fejessel vessük bele magunkat a koktélkészítés rejtelmeibe, és bizonyítsuk be, hogy ehhez is értünk, naná. Vonjuk kérdőre a bárszekrény tartalmát, és merész kézzel engedjük a fantáziánkat szabadon.

Ez is érdekelhet:

Hazánk világelső lett, és nem is akármiben

Bellini koktél

Fogjunk kézen egy jóképű koktél shakert és bemelegítő kezdésként készítsük el a gondoláktól hullámzó Velencében, konkrétan a Harry’s bárban született kedvencemet, a Bellini koktélt.

Elkészítés:

Őszibarackból készítsünk gyümölcspürét, amiből a nagy könyv szerint porciózzunk ki egy csinos talpaspohárba 5 cl-t, de természetesen az ízlések itt is felülírják a pofonokat, így aki azt szeretné, hogy inkább a gyümölcsös íz domináljon, annak bátran szaladjon meg a keze, aki pedig az alkoholra szeretné helyezni a hangsúlyt, az fukarkodjon a gyümölcscukorral, és helyette inkább löttyintse meg bőséggel a behűtött proseccós üveget, és óvatosan keverje a nyár ízű és színű gyümölcspüréhez. Egyszerre friss, bódító, búfelejtő és mindent rózsásabb színben feltüntető, egyszóval egy valóságos csodaszer! A gyógyszerészünk is ezt javallaná!

Mangós-chilis daiquiri koktél

Ha azonban úgy éreznénk, hogy ez a semmi kis ujjgyakorlat megalázóan lenézné a bennünk szunnyadó barista tálentet, akkor gyártsunk mangós-chilis daiquiri koktélt a férfiak bűvölt tekintetétől kísérve, elvégre az cseppet sincs ellenükre, ha a shaker-forma ilyen otthonos rutinnal mozog egy nő kezében.

Elkészítés:

Ne fukarkodjunk! Mérjünk ki 4 cl-t a jóféle Matusalem Platino rumból, 2 cl-t még öntsünk rá a mennyei Monin mangópüréből. Fél lime levét és fél összevágott, atomdühös chilipaprikát pedig még dobjunk hozzá, ezzel biztosítva, hogy könnybe lábadjon a kiszemelt áldozatunk ránk emelt tekintete. Jéggel rázzuk össze alaposan, majd finomszűrőn engedjük keresztül, hogy a chilinek a magjai ne, csupán az íze kerüljön bele az előhűtött ipszilonpohárba, aminek a szélére még díszítő elemként rábiggyesztünk egy hosszában megvágott chilipaprikát, hogy családunk metaforikusan is érezze, milyen csípős a nyelvünk.

Rosé champagnos panna cotta, édes mentás eper raguval

Ha pedig teljes megalapozottsággal valódi született tehetség nehézbombázónak érezzük magunkat, akkor alkossunk rosé champagnos panna cottát édes mentás eper raguval.

Elkészítés:

A tejet, tejszínt, némi cukrot és a fincsi rosét összeismertetjük egymással és felmelegítjük, majd egy vaníliarudat felboncolunk, és a belsejét belakapirgáljuk. Közben egy-két zselatin lapot hideg vízbe áztatunk, kisvártatva kinyomkodjuk és szintén beletesszük, végül az egészet csinos kis pezsgőspoharakba szervírozzuk. Díszítés gyanánt a megmosott epret felkockázzuk, megcukrozzuk, mentát vágunk bele et voilá.

Bloody Mary

Ha pedig a reggeliről maradt volna néhány szem paradicsom, ami elpakolás közben óvatlanul a kezünkbe gurult, akkor aggódó tekintetünket nyugodtan emeljük le az óráról, és háborgó lelkiismeretünket nyugtassuk meg azzal, hogy Hawaii-on és Új-Zélandon már késő este van, épp időben vagyunk egy kis italhoz. Ez csupán időzóna kérdése.

Elkészítés:

Egy nyúlánkan elegáns poharat fogjunk kézen, hűtsük le a kedélyeit és a falát pár szem jégkockával, majd öntsük nyakon 4-5 cent vodkával és ennek duplája mennyiségű paradicsomlével. Az élet sava-borsa ezúttal legyen só, bors, citromlé, na meg Tabasco és Worcestershire szósz. Ezeket keverjük szédülősen össze és vissza, majd már ihatjuk is, ráadásul elegendő a paradicsomlét bevallani belőle az érdeklődőknek. Bizony, ilyen trükkös lány ez a Bloody Mary.

Ha pedig maradnánk az egyszerű, de nagyszerű hungarikumnál, akkor penderítsük az asztalra a teljes stampedlispohár arzenálunkat, verjük csapra nagypapánk féltve őrzött, a leghátsó polcon dugdosott pálinkáját, és enyhe nosztalgikus párával tekintetünkben idézzük meg őt, akinek az április volt a kedvenc hónapja, hiszen akkor virágzott a szilvapálinka. Gyerekkorom során jócskán begyakoroltatta velem, hogy a pálinka kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben pedig #szeretiatikameggyet...

Ha még ennél is komolyabban legyen ungarische a wirtschaft akkor pedig jöjjön az unicum, elvégre annak még az üvegén is kereszt van kétségtelen bizonyítékaként, hogy valóságos gyógyszer testnek és léleknek. A cikk receptjeinek végeztével találkozunk valamelyik anonim alkoholistáknak rendszeresített csoportban, addig pedig ne feledjük, hogy az alkohol talán nem válasz minden nyomasztó kérdésre, de legalább elfelejtjük a kérdést!

Erre igyunk!

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: Shutterstock