Egy újonnan felfedezett kommunikációs útvonal, amely az agyban és a koponyában lévő távoli idegközpontokat köti össze, hatékony megoldást jelenthet a migrénes fájdalom megállítására.
A kutatók már régóta próbálják meghatározni, hogy pontosan milyen területen kezdődik a migrén az agyban és miképp vált ki fájdalmat és más tüneteket. Ennek megértése segítene új módszereket találni a migrén megelőzésére, vagy legalábbis enyhítené a kínzó fájdalmat – írja a Science Alert.
A migrént átélő emberek egyharmadánál az állapotot megelőzi egy csillogó fény észlelése vagy homályos látás, amelyet az agykéregben, az agy külső rétegében terjedő abnormális agyi aktivitás hulláma előz meg.
Az agyat egy védőréteg, a vér-agy gát veszi körül, amely távol tartja a potenciálisan káros anyagokat és kórokozókat a központi idegrendszertől (CNS). A gerincvelőnek is megvan a maga gubója, amely szintén megakadályozza a nagy molekulák áthaladását.
A központi idegrendszert a rajta kívüli összes ideggel összekötő egyik kulcsfontosságú idegcsomópont a trigeminális ganglion. Ez a migrénben és fejfájásban már szerepet játszó, bab alakú idegcsomó a koponya tövében található, és az arc és az állkapocs érzékszervi információit továbbítja az agyba.
A kutatók úgy gondolták, hogy a trigeminális ganglion a vér-agy gáton kívül helyezkedik el, ami praktikusan azt jelentette, hogy könnyebb célpontja lehet a gyógyszereknek, például a CGRP-gátlóknak, a migrén új, ígéretes terápiájának.
Az egereken végzett új tanulmány ennek éppen az ellenkezőjét mutatta ki: kiderült, hogy az agy-gerincvelői folyadék közvetlenül a trigeminális ganglion sejtjeihez szállítja a jelzőmolekulákat, megkerülve az agyhártyán keresztül vezető lassabb, ismert útvonalat.
„Olyan kommunikációs utat azonosítottunk a központi és a perifériás idegrendszer között, amely magyarázatot adhat a migrénes aura és a fejfájás közötti kapcsolatra"
– magyarázta Martin Kaag Rasmussen, a tanulmány szerzője.
A kutatók egy sor valós idejű képalkotó kísérletben nyomon követték az egerekben az agy-gerincvelői folyadék áramlását az agy látókéregéből – a migrénes aura leggyakoribb helyszínéről – a trigeminális ganglionba. A folyadék gyorsan bejutott a ganglion trigeminalis gyökerébe, amelyről további boncolások kimutatták, hogy hiányzik belőle egy szorosan beburkolt hüvely, amely megakadályozza, hogy a feloldott molekulák tovább hatoljanak.
Mi több, az agykéreg egyik féltekéjéből származó agy-gerincvelői folyadékban oldott molekulák elsősorban a fej ugyanazon oldalán lévő trigeminális ganglionba áramlottak, ami megmagyarázhatja, hogy a migrén miért hajlamos egyoldalúan jelentkezni.
Rasmussen és munkatársai azt is megállapították, hogy az állatok agy-gerincvelői folyadékának tartalma megváltozott az aura után; CGRP-t (calcitonin-génnel kapcsolatos peptid) és más molekulákat tartalmazott, amelyek az agykéregből szabadultak fel, miután egy abnormális agyi aktivitáshullám áthaladt rajta, és ezek a molekulák aktiválták a trigeminális ganglion idegeit.
„Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a trigeminális liquorfelvétel irányítja az azonnali migrénes fejfájást. Ugyanakkor azt is találtuk, hogy a folyadék összetétele gyorsan normalizálódik, ami arra utal, hogy a későbbi fázisokban más folyamatok is vezérelhetik a fejfájást"
– olvasható a kutatásban.
Bár van néhány nyilvánvaló különbség az egerek, az emberek, az agyuk és a migrén között is, a kutatók mégis azt remélik, hogy ennek az új jelátviteli útvonalnak az azonosítása lehetővé teheti az új gyógyszerek felfedezését.
Nyitókép: Shutterstock
