3 tipp, amivel a hamar elmúló szerelmet tovább fenntarthatjuk

A kezdeti időszak rózsaszirmokkal kibélelt, félnótásként vigyorgó, a tesztoszteronban térdig járó, euforikus időszakát a tudomány mai vélekedése szerint legfeljebb 2-3 évig lehetséges konzerválni, aztán a kötődés kialakulása során a megszokás visszasimogatja helyére a vegyértékeinket. Szép lassan elfelejtjük, hogy hová is tettük és miként nyílik a szenvedélyt rejtő üvegcse, nem szimatolunk bele, hogy magunkba szívjuk az egymást megőrjítő és tűzbe hozó, saját magunk készítette feromon parfümünket és a hétköznapok szürkeségében már nem hívjuk olyan gyakran táncba a szerelmet. Eleinte tombolnak a hormonok a szerelem vegykonyhájában, sem éhségérzetünk, sem alvásigényünk, és már csak azért sem alszunk, mert a valóságot bármilyen álomnál szebbnek értékeljük. Aztán a kezdeti égszakadás-földindulás langyos állóvízzé párolog, mert szervezetünk bekapcsolja az ösztönös életben maradás programot, ahogy egy idő után háborogni kezd az éhkoppra és virrasztásra fogott kizsákmányolás miatt.

Márpedig a szex minden jól működő kapcsolat alapköve és mozgatórugója. Jócskán leegyszerűsítve a dolgot azt is mondhatjuk, hogy a gyakran ronggyá gyűrt lepedő szinte minden döccenőn vagy nézetkülönbségen átsegítheti a kapcsolatot, de ha minden más olajozottan működik bár, ám a vonzalom rég kihunyt, akkor az szép lassan mindent meg fog mérgezni maga körül. Az szinte elkerülhetetlen, hogy a kezdeti ki sem kelünk az ágyból-időszakot követően a bolygók ismét elfoglalják megszokott helyüket és minden kapcsolatba bekopogjanak a hétköznapok, mikor a párok dinamikája kissé megszelídül, de a testi szerelem akkor is ott kell szerepeljen buján ránk kacsintva a to do-listánk dobogóján. Ha elsistergett a vágy és a sarokban térden kuporog a szenvedély, akkor ideje megkongatni a vészharangokat és munkaszámot adni a mentőexpedíciónak. Bár szexualitás nélkül is létezik intimitás a maga megölelős, jó éjt puszis, simi-simis módján, de aki már megízlelte a libabőrös, szikrapattogós, álló nap a másik után éhezős vibrálást, az nem éri be afféle fékezett habzású mosószerrel, amit egy puszta életközösség kínál.

A vágy kiszámíthatatlan és zabolázatlan, akár egy szőrén megült paripa, nem ismeri a monoton ismétléseket, a megszokást és a komfortot. Legnagyobb ellensége pedig éppen az, amiben egy tartós kapcsolatban vágyunk: a stabilitás. Egy komoly párkapcsolat lényege a másik kezébe helyezett nyitott könyv-életünk és a bizalom, a vágy azonban féktelen, nem tűri a kontrollt, szereti az ismeretlen, járatlan utakat és végtelen a szabadságvágya. Egy komfortzónán belüli biztonsági játék egy idő után óhatatlanul ellaposítja a kapcsolatot, akkor pedig nem árt szélesre tárni rafinériánk széles arzenálját tartalmazó ládikánkat. Egy nő eszköztára talán szélesebb, de a férfiak sem várhatják kizárólag tőlünk, hogy egyedül mi csiholjuk minden nap a bozóttüzet. A nőket minden nap meg kell hódítani, a férfiakat pedig minden nap el kell csábítani. Minden pillanatban láthatja gyönyörűnek a mellette álló férfi a nőt azzal a diadallal a szívében, hogy micsoda szerencsés flótás, amiért éppen vele hajtja álomra a fejét esténként; a férfi pedig minden pillanatban lehet egy akadályokon átszáguldó félisten, akitől elalél a szívünk.

Legyenek közös programjaink, már-már bakfisos randi-jelleggel kikerázva, csinosan, de otthon is hanyagoljuk a vágymészárló, kényelmes göncöket, hajcsavarós slamposságot. Rég megdőlt az ellentétek vonzzák egymást című nettó butaság, hiszen az évek során bizonyságot nyert, hogy a szerencsés arány az, ha hozzávetőleg 75-80 százalékban hasonló érdeklődési körrel, temperamentummal bírnak a házas felek, elvégre nehéz kompromisszumra jutni mondjuk az AC/DC-Beethoven tengelyen, és csupán a fennmaradó néhány százalék különbözik fenntartandó az izgalmat, hogy ne csupán egymásnak végszavazzunk és bólogassunk mindenben egyetértve, mint egy butus kutyus a Skoda kalaptartóján. Lopjunk magunknak néhány napot rendszeres időközönként kiharapva a mindennapokból, mikor kereket oldva megszökünk és életben tartjuk a tüzet. Persze lehetetlen évtizedeken keresztül egyformán lángolni tűzidomárként, de a lényeg az, hogy valamelyikünk mindig égjen, hogy a másik parazsát életre tudja fújni.

Napi mantránk része kell legyen az úgynevezett „szenvedély háromszöge” stratégia, amit fontos szem előtt tartani, ha a sokadik évfordulónkat is meg szeretnénk ünnepelni (innen üzenem a férjemnek, hogy június 24-én lesz a 30. házassági évfordulónk, nem ajánlom, hogy elfelejtse, mert képes leszek az egész nyaralást végigduzzogni).

Ezek pedig az intimitás, ami nem okvetlenül a testi, sokkal inkább a lelki kötődést jelenti, ahogy hagyjuk egymás után leomlani a magasra húzott védelmi vonalainkat, merünk pőrék és esendőek lenni a másik előtt megmutatva hibáinkat és gyengeségeinket.

Következő stratégiai pont a kíváncsiság fenntartása, az az izgalmas rácsodálkozás, amivel a másik folyamatosan változva, fejlődve meg tud minket lepni napra nap. Ha megdobban a szívünk az ismerős léptek közeledését hallva, ha azonnal mosolygunk, ha megpillantjuk, akkor tudhatjuk, hogy minden rendben körülöttünk.

És akkor már csak az utolsó, viszont legnehezebb küldetés van hátra, az érzéki játékosság konzerválása a mindennapokban nem beletokosodva a mindennapok mókuskerekébe, hogy úgy legyünk egy biztos pont a házastársunk életében, hogy tudja, mindenben számíthat ránk, de azért mégse lehessen soha ezer százalékig megnyugodva miattunk. Ne érezzen minket a mellényzsebében, mint egy tutira behúzott trófea, és sose felejtsük el azt a diadalmasan boldog, szerencsés érzést, amiért esténként éppen hozzánk jön haza. Ezekre mind érdemes odafigyelni az évek során, mert a tapasztalat az, hogy ha férjről van szó, nagyon nehezen adják vissza a pénzt, még akkor is, ha megőriztük a blokkot.

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: Shutterstock