Nem véletlen, hogy a gyomrunkban érezzük a félelmet és az undort is
A római Sapienza Egyetem kutatói által vezetett tanulmány szerint a gyomorszorító, zsigeri reakció a borzalomra több, mint pusztán idegesség – a gyomorrendszer valóban a legrosszabbra készül fel ilyenkor.
Úgy tűnik, az evolúció valamiért úgy döntött, hogy amikor undort vagy félelmet érzünk, az a legjobb megoldás, ha a bélrendszer pH-értékét csökkentsük, hogy savasabbá tegyük.
A bélreakciók és az agy fenyegető helyzetekre adott válaszreakciói közötti erős kapcsolatot bizonyító kutatások fényében ez a felfedezés megerősíti azokat a modelleket, amelyek szerint a gyomorhálózat fontos szerepet játszik szervezetünk érzelmi reakcióiban, olvasható a ScienceAlert cikkében.
Az undor érzése a gyomor mélyén nem szokatlan. Valójában az érzelmek önbevallásos „testtérképei” gyakran társítják a negatív érzelmeket a gyomorrendszerhez. Ez nem csak mentális dolog – a bélfal izomzatának elektromos aktivitását rögzítő felvételek is tükrözik az undorral kapcsolatos tapasztalatainkat.
Úgy tűnik, hogy ez a válasz kétirányú. Ha az önkénteseknek olyan gyógyszert adnak, amely enyhíti a refluxot és a hányingert, mielőtt egy undorító jelenetet látnának, az jelentősen befolyásolja, hogy tudat alatt elfordítják-e a tekintetüket, ami az undor egyik gyakori jele.
Úgy tűnik, hogy a testünket arra készteti, hogy fokozza a gyomor aktivitását, amikor olyan dolgokat tapasztalunk, amitől távol kellene tartanunk magunkat, és ezzel émelygést vált ki. Ez az érzés pedig a félelemreakció részévé válik, és ennek megfelelő cselekvésre késztet bennünket.
A gyomorforgató borzalom egyik olyan jelzője, amelyet azonban még nem mértek fel alaposan, a gyomor belső környezete. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a bélrendszer (GI) mikroszkopikus lakói összefonódnak a hangulatzavarokkal, de az, hogy az undor pillanataival hogyan változik a kémia, amelyben úsznak, nem világos.
Az új tanulmányban Giuseppina Porciello pszichológus egy kis kutatócsoport vezetésével a GI-rendszer úgynevezett endoluminális miliőjét vizsgálta olyan lenyelhető szenzorok segítségével, amelyek képesek mérni a savasságot, a hőmérsékletet és a nyomást, miközben áthaladnak az emésztőrendszeren.
A kutatás során 31 egészséges, ismert pszichológiai, neurológiai vagy emésztési rendellenességgel nem rendelkező férfit arra kértek, nyeljenek le egy „okos tablettát”, amely egy érzékelőt, akkumulátort és vezeték nélküli jeladót tartalmazott. Miközben ez belülről rögzítette, a kutatók kívülről mérték az emésztőrendszer izmos elektromos aktivitását, valamint egyéb fiziológiai reakciókat.
Az önkénteseket ezután arra kérték, hogy négy szekcióban, 9 másodperces videoklipeket nézzenek meg, amelyeket boldog, undorító, szomorú és félelmetes tartalmuk alapján választottak ki. Kontrollként semleges-emocionális tartalmakat is beleszőttek a foglalkozásokba.
Azzal, hogy a résztvevők egy kérdőíven keresztül válaszoltak a klipekre, a kutatók képet kaptak arról, hogy szubjektíven hogyan érezték magukat a látottakkal kapcsolatban. Eközben az okos tabletta szorgalmasan gyűjtötte az adatokat a gyomorból, a vékonybélből és a vastagbélből.
A korábbi eredményekkel összhangban a gyomorérzet a félelmetes jelenetek alatt fokozódott, és az undorító klipek nézése közben tetőzött. A légzés is emelkedett, akárcsak a szomorú jelenetek alatt. Mélyen belül az emésztőrendszer több gyomorsavat spriccelt az üregbe. Ahogy az önkéntesek az undorító videoklipeket nézték, a gyomruk pH-ja lecsökkent. Minél undorítóbbnak vagy félelmetesebbnek érezték magukat, annál alacsonyabb volt a pH.
Bár nem teljesen meglepő, ez az extra részlet, amely leírja a bélrendszer működését, amikor erős érzelmeket élünk át, segít megvilágítani az elme és a gyomorrendszer közötti összetett kapcsolatot. Az ilyen adatok birtokában nemcsak a testünk működését tudjuk jobban modellezni, amikor az a legjobban működik, hanem a bélrendszerrel vagy emésztési zavarokkal kapcsolatos állapotokat is, és azt is, hogy ezek hogyan hathatnak a mentális állapotunkra.
Természetesen egy, a publikálás előtt álló, férfi önkéntesek kis csoportjára korlátozódó tanulmányt nem lehet túl széles körben értelmezni. Az eredmények általánosításához az önkéntesek változatosabb csoportját bevonó jövőbeli vizsgálatokra lenne szükség.
Ez egy olyan tudományterület, amelynek feltárását a miniatürizált technológia minden bizonnyal sokkal könnyebbé teszi, különösen a múlt időkhöz képest. Közel két évszázaddal ezelőtt egy némileg hasonló kísérletet végeztek okos tabletták vagy érzékelők nélkül. Csak egy Alexis St. Martin nevű kanadai szőrmekereskedő hasában lévő lőtt seb állt rendelkezésre, amely nem akart begyógyulni. Egy William Beaumont nevű amerikai hadseregbeli sebész megragadta a kínálkozó alkalmat, hogy ezen a kényelmes húsablakon keresztül tanulmányozza az emésztés funkcióit - beleértve az érzelmek hatását a bélváladék színére.
Ha ez nem vált ki zsigeri reakciót a gyomrunkban, akkor semmi sem fog.
Nyitókép: Shutterstock
