6 gyönyörű magyar név, amiről nem is gondolnád, hogy íróink találták ki
Olyan természetesen csengenek, hogy ma már ősi magyar neveknek is gondolhatnánk őket, pedig több ismert keresztnevünk irodalmi műveknek köszönheti mai formáját vagy népszerűségét. Vörösmarty Mihály és Jókai Mór is alkotott olyan neveket, amelyek túlélték szereplőiket, és generációkkal később is velünk maradtak.
Amikor magyar eredetű vagy magyar irodalmi kötődésű nevet keresünk egy gyermeknek, valószínűleg először az ősi magyar nevek jutnak eszünkbe. Pedig a magyar névkincs egy részének története nem a honfoglalás koráig, hanem a 18–19. századi irodalom világáig vezethető vissza.
Ebben az időszakban ugyanis íróink és költőink előszeretettel alkottak vagy formáltak neveket műveik szereplőinek. Nem feltétlenül teljesen új hangsorokat találtak ki: előfordult, hogy már létező szavakból indultak ki, máskor régebbi névalakokat formáltak át.
Ezek közül néhány idővel annyira elterjedt, hogy ma már szinte lehetetlen elválasztani őket a magyar névkincstől. Íme hat különleges példa.
Jókai Mór egyik legismertebb regényhősnője Tímea Az arany emberben, amely 1872-ben jelent meg. A név Jókai alkotásaként terjedt el a magyar névhasználatban.
Eredetét a görög Euthümia szóval hozzák kapcsolatba. A Tímea azóta nemcsak Jókai regényének lapjain él tovább: önálló keresztnévként is meghonosodott Magyarországon.
A Tünde név Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéhez kötődik. A költő a „tündér” szóból alkotta meg női főszereplője nevét.
A név különlegessége, hogy bár irodalmi eredetű, mára egyáltalán nem hat mesterségesen vagy kitaláltnak. Olyannyira meghonosodott, hogy sokan talán nem is sejtik: egy 19. századi költői alkotásnak köszönhetjük.
Nem Tünde az egyetlen keresztnév, amelyet Vörösmarty híres drámai költeményéhez köthetünk. Csongor a Csongor és Tünde férfi főhősének neve, amelynek eredetét a török songur szóhoz vezetik vissza, jelentése „sólyom”.
A név mára szorosan összefonódott a magyar irodalommal, miközben a műtől függetlenül is használatos keresztnévvé vált.
Az Enikőt szintén Vörösmarty Mihálynak köszönhetjük. A költő az ősi Eneh névből alkotta meg a ma ismert formát, amelynek jelentését a nőstény szarvashoz kötik.
A név története azért is érdekes, mert ma már kifejezetten hagyományos magyar női névnek érezzük, holott jelenlegi alakja irodalmi névalkotás eredménye.
A Zalán története valamivel összetettebb. Hasonló névalakkal már Anonymus művében is találkozhatunk Salanus formában, a ma ismert Zalán alakot azonban Vörösmarty Mihály tette széles körben ismertté.
A név a költő 1825-ben megjelent Zalán futása című eposzának köszönhetően került be igazán a köztudatba. Azóta pedig nemcsak fennmaradt, hanem ma is ismert férfinév.
A lista talán egyik legérdekesebb darabja a Kincső, amely Jókai Mór alkotása. Az író azonban eredetileg nem egy női szereplőnek szánta a nevet.
A jövő század regénye című művében Kincső egy elképzelt őshaza neveként jelenik meg. A Jókai által megalkotott szó később személynévként is életre kelt, és ma már női keresztnévként ismerjük.
Ez talán a legjobb példája annak, milyen messzire juthat egy író fantáziájából született név: ami egykor egy regény fiktív helyszíne volt, abból generációkkal később gyermekek keresztneve lett.
