William Friedkin feszült thrillere négy menekülő férfit követ, akik veszélyes megbízást vállalnak: két teherautónyi instabil dinamitot kell elszállítaniuk egy járhatatlan, latin-amerikai dzsungelen átvezető úton. Egyetlen rossz mozdulat, kátyú vagy hirtelen fékezés is végzetes robbanást idézhet elő. Stephen King egyenesen minden idők kedvenc filmjének nevezte az alkotást. Bár bemutatásakor megbukott a mozikban, később klasszikussá vált. Friedkin filmje a folyamatos feszültség mellett az emberi kétségbeesést is könyörtelenül ábrázolja, hiszen a szereplői azért teszik kockára az életüket, mert már nincs más lehetőségük. Az író nemrég azt is elárulta, hogy melyik a kedvenc sorozata, ami jelenleg a Netflixen is fut. 

King 1979-es regényének filmváltozata egy kegyetlen, alternatív valóságba vezet. Ötven fiatal fiú indul el egy országosan közvetített gyaloglóversenyen, amelynek egyetlen szabálya van: folyamatosan tartaniuk kell az előírt sebességet. Aki túl sokszor lelassul, azt kivégzik, a menet pedig addig tart, amíg csak egyetlen versenyző marad talpon. Francis Lawrence rendezése a történet fizikai és lelki megterhelését is átülteti a vászonra. A szereplők szinte végig mozgásban vannak, a feszültség pedig minden lépéssel fokozódik. Az író a film előkészítésében is részt vett, tanácsokat adott az alkotóknak, és az előzetes vetítés után is elégedetten nyilatkozott a feldolgozásról. A filmben olyan hollywoodi legendák is szerepelnek, mint Mark Hamill (aki a tévétörtenelem egyik legdrágább jelenetében szerepelt) és Judy Greer.

A történet szerint Paul Sheldon sikeres író egy autóbaleset után egy elszigetelt házban tér magához. Megmentője, Annie Wilkes eleinte gondoskodó rajongónak tűnik, hamarosan azonban kiderül, hogy valójában fogva tartja az írót. Amikor megtudja, hogy Sheldon legújabb regényében meghal a kedvenc szereplője, arra kényszeríti, hogy írja át a történetet. Rob Reiner filmje Stephen King egyik legismertebb regényéből készült, Kathy Bates pedig Oscar-díjat kapott Annie Wilkes alakításáért. A szűk térben játszódó thriller a fizikai erőszak mellett a kiszolgáltatottságra és az egyre fokozódó pszichológiai terrorra épít. King annyira hatásosnak találta a filmet, hogy bizonyos szempontból még saját regényénél is erősebbnek nevezte. A film elkészítéséről, és annak hátteréről részletesebben ebben a cikkben írtunk. 

André Øvredal filmje egyetlen szűk helyszínen építi fel a rettegést, miközben a boncolás egyfajta nyomozássá változik. King zsigeri horrornak nevezte az alkotást, és azt tanácsolta a nézőknek, hogy ne egyedül nézzék meg. A kép világ mellett azt is kiemelkedőnek tartja, ahogyan a film a tudományos vizsgálatot és a természetfeletti félelmet egymásba fonja.

Amity békés tengerparti városát egy emberevő fehér cápa tartja rettegésben. Martin Brody rendőrfőnök egy tengerbiológus és egy tapasztalt cápavadász segítségével indul el, hogy megállítsa az állatot, miközben a helyi vezetés a turisták elvesztésétől tartva sokáig nem hajlandó komolyan venni a veszélyt. Steven Spielberg kultikus filmje alapjaiban változtatta meg a nyári moziszezont, és máig a feszültségteremtés egyik mintapéldája. A rendező sokáig alig mutatja meg a cápát, helyette nézőpontképekkel, John Williams két hangból álló zenéjével és a szereplők reakcióival kelti életre a fenyegetést. Stephen King többször is kedvenc filmjei közé sorolta, elsősorban amiatt, mert a láthatatlan veszély gyakran félelmetesebbnek bizonyul magánál a szörnynél.

Brynn magányosan él egy kisváros szélén, ahol egy éjszaka földönkívüli lény hatol be az otthonába. A fiatal nőnek teljesen egyedül kell szembeszállnia a támadókkal, miközben saját múltjának traumái is felszínre kerülnek. Brian Duffield filmjének egyik legkülönlegesebb vonása, hogy szinte egyáltalán nincs benne párbeszéd. A történetet a zene, a zajok, a gesztusok és az akció viszi előre, a teljes játékidő alatt mindössze néhány szó hangzik el. Stephen King merésznek, izgalmasnak és egyedinek nevezte az alkotást, amely szerinte az eredeti Alkonyzóna egyik epizódjának ötletességét idézi.