Hosszú huzavona után a Guggenheimnél marad egy Picasso-festmény
A Guggenheim ellen a pert 2023 januárjában nyújtotta be Thomas Bennigson, Karl Adler német zsidó műgyűjtő rokona. Bennigson a keresetben azt állította, hogy Adler 1938-ban kényszer hatására adta el a festményt, hogy finanszírozni tudja saját és családja menekülését Argentínába a náci rezsim elől, olvasható az Artnews cikkében.
Bennigson az 1931-ben 14 000 dollár értékűre becsült képetJustin Thannhauser párizsi műkereskedő-és Picasso-szakértőnek adta el értékének valamivel több mint 10 százalékáért, 1552 dollárért. A panasz szerint Thannhauser „jól ismerte Adler és családja helyzetét. És hogy a náci üldöztetés nélkül Adler soha nem adta volna el a festményt, amikor eladta, ilyen áron”.
A Vasaló nő értéke jelenleg 150-200 millió dollár (kb. 55-74 milliárd forint) között van.
A bíróságok nem rendelkeznek egyértelmű útmutatással arra vonatkozóan, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy eladás „kényszer hatására történtnek” minősüljön.
A Washington Post 2023. januári cikkében Leila Amineddoleh, a New York-i székhelyű művészeti és kulturális örökséggel foglalkozó ügyvéd szerint a bírák „vonakodnak érvényteleníteni az olyan eladásokat”, amelyekről azt állítják, hogy kényszer hatására történtek.
„Úgy tűnik, hogy a bíróságok ezt a kérdést elodázzák, és más alapon döntenek [az ügyekben]”
– fogalmazott.
Andrew Borrok, az ügyben eljáró bíró pontosan ezt tette. Döntése azon a tényen alapult, hogy a család évek óta tudott arról, hogy a Guggenheim birtokolja a festményt. Az 1976-ban elhunyt Thannhauser végrendeletében a műalkotást a Guggenheim Alapítványnak ajándékozta. Borrok bíró határozatában azt írta, hogy
„1974-ben, és a festmény megvásárlását megelőzően a Guggenheim felvette a kapcsolatot Adlerékkel, és konkrét kérdéseket tett fel a festmény származásával kapcsolatban, amelyekre Adlerék soha semmilyen módon nem jelezték, hogy az adásvételt kényszerítéssel befolyásolták volna, ahogy azt a felperesek most állítják”.
Borrok továbbá kijelentette, hogy a felperesek nem tudtak semmilyen konkrét kényszerítést vagy rosszindulatot bizonyítani, amelyet az Adler család elszenvedett volna és amely az eladást indokolta volna. A bíró szerint a panasz feltételezi, hogy a „náci korszakban történt eladások per se semmisek vagy érvényteleníthetők, mivel ezek az eladások a nácik által létrehozott kényszerpiacokon történtek”, de nem mutat ki semmilyen konkrét kényszerítést, amely ehhez a konkrét eladáshoz kapcsolódott volna.
„Semmi sem fenyegetett azzal, hogy konkrétan az történik, ha Adler nem hajlandó eladni a Festményt J. Thannhausernek, amikor vagy amilyen áron eladta, sem a nácik, sem a nácikkal együttműködő személyek részéről”
– írta a bíró.
A művek bírósági úton történő visszaszolgáltatása meglehetősen nehéznek bizonyult, az elmúlt hónapokban több példa is volt arra, hogy az ilyen pereket elutasították.
E hónap elején egy szövetségi bíróság elutasította a Sompo Holdings japán cég ellen indított pert Vincent van GoghNapraforgók című művével kapcsolatban. Május 29-én a Fifth Circuit fellebbviteli bíróság úgy ítélte meg, hogy a houstoni Museum of Fine Arts megtarthatja Bernardo BellottoThe Marketplace at Pirna című képét, amelyet Max J. Emden örökösei követeltek, aki 1938-ban eladta a képet és két másik Bellottót egy, a német kormány megbízásából dolgozó kereskedőnek.
Nyitókép: Wikipedia
