A kínai vásárlók dühösek a Hermes értékesítési taktikája miatt

40. születésnapja alkalmából Hattie úgy döntött, hogy szeretne egy Hermès táskát. Nem egy Birkint vagy egy Kelly-t – elég régóta érdeklődött a divat iránt ahhoz, hogy tudja, hogy ezekért meg kell küzdeni, hogy hozzájusson az ember –, hanem egy Constance táskát, halvány mentazöld színben, a csatton egy jellegzetes H betűvel, a márka és az ő neve miatt.

Hattie-t a férje vitte el Párizsba a nagy napra, és az volt a tervük, hogy az első reggel a szállodához legközelebbi Hermès üzletet keresik fel, hogy megvegyék.

„Úgy mentem be a butikba, hogy azt feltételeztem, hogy azzal fogok kisétálni, amiről most már tudom, hogy naiv voltam. Nagyon udvariasak voltak, és hagyták, hogy megnézzem az összes különböző Constance-modellt, de nem tudtam egyet sem megvenni, mert úgy tűnik, közel sem volt elég táska a kereslet kielégítésére. Ehelyett előbb „kapcsolatot kellett volna teremtenem” velük”

– mesélte Hattie.

Amikor megkérdezte, hogy ezt pontosan hogyan várják el tőle, az eladók erősen célozgattak arra, hogy először más termékeket kell vásárolnia, és csak azután fogják várólistára tenni a Constance-ra.

Hattie ezt több szempontból is helytelennek érezte és nagyon csalódott volt.

„Nem engedhetem meg magamnak, hogy rengeteg nagyon drága Hermès-sálat és más olyan kiegészítőt vásároljak, amire nincs szükségem, csak azért, hogy esélyem legyen arra, hogy megkapjam azt, amire valóban szükségem van. A férjemmel végül egy másik márkánál kötöttünk ki – de rossz szájízzel maradt a számban.”

A Hermès táskák utáni harc nem újdonság – a Szex és New York egy 2001-es epizódjában vendégszereplőként feltűnő Lucy Liu már arról beszélt, hogy mennyire lehetetlen Birkin táskát szerezni. Most az is kiderült, mennyi pénzt kell költeniük más árukra azoknak, akik egy kis Hermès-bőrre vágynak: állítólag 1:1 körüli arányokról van szó, vagyis ha valaki 10 000 dollárt költ selyemsálakra, ruhákra és háztartási cikkekre olyan országokban, mint az Egyesült Államok, akkor felkerül a 10 000 dolláros Birkin 25 várólistára. Ha egy különösen keresett modellt szeretne, akkor lehet, hogy többet kell költenie, mint amennyit valójában ér.

Erre válaszul jött létre a TikTok-on létrejött az #Hermèsgame, mely 65 millió lájkot kapott, a YouTube-on pedig több ezer megtekintést. Ezekben a kínai felhasználók pei huo (ami nagyjából megfelelő vásárlásnak fordítható) néven írják le ezeket az állítólagos gyakorlatokat. A videókon gyakran látható, ahogy a boldogtalan vásárlók vég nélkül szandálokat, kulcstartókat és övtáskákat vásárolnak, miközben arra az egy dologra várnak, amit valójában szeretnének.

Kínában ez tiltakozásokhoz vezetett, először Pekingben, majd Sanghajban, amikor egy vásárló azt állította, hogy az eladó biztatására 20 000 dollár értékben vásárolt Hermès termékeket, hogy 2021-ben egy Birkin-t kapjon. Ezt megelőzően egy pekingi Hermès-vásárló a jelek szerint annyira frusztrált volt a táska utáni hajszában, hogy a márka üzlete előtt állt, és egy táblát tartott a magasba, amelyen ez állt: „Szemét Hermès – pei huo, de nincs táska”.

A Hermès azonban ragaszkodik ahhoz, hogy mindez nem politika, és azt állítja, hogy szigorúan tiltja bizonyos termékek értékesítését mások megvásárlásának feltételeként. Bizonyára rengeteg olyan ügyfél van, aki megosztja történeteit arról, hogy viszonylag könnyedén vásárolt táskákat anélkül, hogy más, a boltban vásárolt termékeket kellett volna hazavinnie.

A fórumok és a közösségi média mégis másképp vélekedik. A Hermès a Purseblog fórumai szerint állítólag nem ad jutalékot a bolti eladóknak, ha különösen népszerű bőrmodelleket adnak el, ami minden bizonnyal ösztönzés arra, hogy az embereket inkább más áruk megvásárlására bírják.

Hasonlóképpen, a Purseblog fórumai szerint az, hogy a vásárlóknak először lónyerget vagy teásüvegeket kell vásárolniuk, amelyeknek sokkal alacsonyabb a viszonteladói értékük, kigyomlálja azokat a vásárlókat, akik tudják, hogy megduplázhatják a pénzüket, ha egy vadonatúj Birkint vagy Kellyt egy olyan viszonteladói oldalon helyeznek el, mint a Vestiaire Collective.

Ez nem csak a Hermès, hanem az olyan óramárkák, mint a Rolex számára is alapvető fontosságú, amely már régóta ragaszkodnak ahhoz a gyakorlathoz, hogy csak a legnépszerűbb modelljeiket adják el olyan vásárlóknak, akik már más, kevésbé harcedzett darabokat vásároltak.

„A nagyon kívánatos luxusmárkák nagyrészt azt csinálhatnak, amit akarnak. Ha emelni akarják az árakat vagy korlátozni az árukat, megtehetik, ellentétben a középkategóriás vagy akár a tömeges luxusmárkákkal. Ez sok szempontból jót tesz az üzletnek, mivel biztosítja, hogy a piacot soha nem fogja elárasztani egy bizonyos termék, amely így mindenütt jelenlévővé válna, és nem lenne többé exkluzív”

– mondta Anita Balchandani, a McKinsey luxuselemzésért felelős vezetője.

(Luxurylaunches)

Nyitókép: Getty Images / Edward Berthelot