A gízai nagy piramis

A kutatók végre megfejthették a piramisok ezeréves titkát

A piramisok építési mechanizmusa évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat, de nem csak a rejtett kamrák és alagutak céljai, hanem az is, hogy akkoriban miként tudtak ekkora és ilyen minőségű épületeket tervezni. Az egyik titokra egy régész meglelhette a választ, így új irányt vehetnek a tanulmányok.


Egyelőre csak találgatások vannak arról, hogyan juttatták a hatalmas építőelemeket a területre, valamint azokat milyen módszerrel pakolták egymásra, viszont az is foglalkoztatja a szakértőket, hogy a tervezések során milyen módszerrel számolták ki a piramisok szögeit és azok tökéletes illeszkedését egymáshoz. A mérések szerint a 138,8 méteres gízai nagy piramis négyzet alakú alapvonalai teljesen egyenesek, és szinte tökéletesen igazodnak az égtájak mentén.

„Khufu nagy piramisának építői négy ívpercnél jobb pontossággal, azaz egy fok tizenötöd részének megfelelő pontossággal igazították a nagy műemléket a kardinális pontokhoz"

— olvashatjuk Glen Dash, régész és mérnök szavait a ScienceAlert cikkében.

Az eddigi felvetések szerint a sarkcsillaghoz igazíthatták a pontokat, vagy az árnyékok haladását vehették figyelembe, vagyis a nap sugarait. Dash hipotézise egy sokkal valószínűbb rendszert vázol fel, mégpedig, hogy 4500 évvel ezelőtt az őszi napéjegyenlőséget használták a vonalak tökéletes meghúzáshoz. Ilyenkor a nappal és az éjszaka hossza nagyjából megegyezik.

Glen Dash felfedez\u00e9se

Fotó: Dash, JAEA, 2018

Az elméletét le is tesztelte. A 2016-os őszi napéjegyenlőség első napján — 2016. szeptember 22-én — kezdte a tanulmányt, és egy eszköz segítségével árnyékot vetett. Szabályos időközönként bejelölte az árnyék pozícióját, mellyel egy pontozott vonal segítségével szinte tökéletes egyenest írt le a nap végére. A teszt azt is kimutatta, hogy a hiba mértéke enyhén az óramutató járásával ellentétes, ami pontosan egyezik a gízai nagy piramis és társai vonalaihoz.

A korábbi években nem hitték, hogy ez az elmélet helyes lehet, mivel sokkal nagyobb pontatlansági lehetőséget láttak a kivitelezésében. Bár valószínűleg az emberiség soha nem tudja meg a teljes igazságot, jelenleg ez tűnhet a legészszerűbb magyarázatnak arra, hogyan tudtak primitív eszközökkel és korlátozott tudással olyan csodákat kreálni, mint az ősi piramisok.