Könyörtelen és jó eséllyel fájó őszinteség vagy kegyes hazugság? Melyikre célszerűbb nevelni a fiatalokat? Egy tanulmány szerzői vizsgálataikban arra jöttek rá, hogy a szülők szigorúbban kezelik azokat a gyerekeket, akik inkább az igazság elmondását választják a ferdítés helyett.
A kutatás a Journal of Moral Education című folyóiratban jelent meg, központi témái pedig a szülők vegyes üzenetekkel tarkított nevelési módszerei voltak. Végeredményként kimutatták, hogy a gyerekeknek milyen bonyolult kapcsolatok van az igazsággal. Kiskorukban a gyerekeket megtanítják arra, hogy őszinték legyenek másokkal, viszont egyes helyzetekben azt tapasztalják, hogy hazudni illendőbb.
A hazugság megtanulása a gyermekek szociális fejlődésének normális része. A tanítási folyamatban viszont arra jöhetnek rá, hogy néha fontos szociális készség a füllentés, miközben szüleik lépten-nyomon azt sulykolják beléjük, hogy az igazság elferdítése csúnya dolog. Ezzel egyidejűleg azt is érzik, hogy az őszinteség számos helyzetben nem jár együtt a kedvességgel.
A kutatás adatgyűjtési időszakában a szakértők 267, az Egyesült Államok északkeleti részén élő felnőttnek — akik között ugyanannyi férfi és nő volt, illetve különböző etnikumok is képviseltették magukat — mutattak videókat. A felvételeken 6 és 15 éves közötti gyerekek szerepeltek, akik különböző szociális helyzetekben vagy az igazat mondták el, vagy hazudtak. Egyes forgatókönyvekben 24 különböző gyerek ferdítette el a történteket azért, hogy másokat védjen.
Fotó: Unsplash/Sven Brandsma
Ilyen volt például, amikor egy kislány hazudott nővére hollétéről, aki összeveszett a szüleivel. Ezzel szemben egy hasonló helyzetben a szereplő udvariasságból nem a valóságot mondta el, hogy elkerülje mások megsértését. A jelenetekben a karakterek a durva és a finom hazugságok, illetve a finom és a nyers igazság széles skáláját adták elő.
A bujkáló nővér esetében például egyszer azt mondta a szereplő, hogy a keresett személy a könyvtárba ment — durva hazugság —, máskor pedig azt, hogy talán lefeküdt az ágyába, ami inkább egy kegyesebb formája a füllentésnek. Ezek mellett természetesen azt is említhette, hogy talán kint van az udvaron, illetve, hogy a tornác alatt bujkál. Ezek már az őszinteség felé hajló válaszlehetőségek voltak.
A videók megtekintése után a felnőttek értékelték a gyerekek olyan kikövetkeztethető tulajdonságait, mint a megbízhatóság, kedvesség, hozzáértés, valamint a szimpatikusság és az intelligencia. A nyers igazságok vagy hazugságok elmondása kevésbé befolyásolta a felnőttek megítélését abban az esetben, ha mások védelme miatt történtek.
A résztvevők általános válaszai alapján az emberek inkább a finom igazságokat díjazzák. A kutatás vezetői természetesen a gyerekek színészi képességeit is felmérték, hogy kizárhassák a túl hiteles alakítások miatt befolyásolt döntéseket. Dr. Laure Brimbal, a kutatás vezető szerzője így nyilatkozott az eredményekről:
„Tanulmányunk bemutatja, hogy a felnőttek milyen mértékben következetlenek az értékelésükben és az önbevallás szerinti viselkedési reakcióikban a különböző korú, hazudó vagy igazat mondó gyermekekkel szemben. Kérdéses, hogy a személyes viselkedésük követi-e ezt, de valószínű, hogy ezek az ellentmondásos explicit és implicit üzenetek az őszinteségről és a becstelenségről szocializáló hatásként hatnak, és alakítják a gyermekek korai viselkedését."
A következő lépés a témakörön belül annak a meghatározása lesz, hogy a szocializációs folyamatok hogyan befolyásolják a fiatalok hazudozással való kapcsolatát az évek múlásával.
Nyitókép: Unsplash/Caleb Woods
Forrás: phys.org
