A gyerekek természetüknél fogva hajlamosak másokon segíteni - egy kivétellel

A kisgyerekek természetüknél fogva hajlamosak arra, hogy segítsenek másokon – derült ki egy új tanulmányból. Utóbbi azonban azt is kiemelte, hogy van egy kivétel, amikor már nem mutatnak együttérzést. Amikor a kedvességnek személyes ára volt, az csökkentette az együtt érző reagálást, állapították meg a kutatók.

A Royal Society Open Science című folyóiratban szerdán közzétett kutatás több mint 280 négy- és ötéves gyermek másokon való segítő természetét mérte fel.

A tudósok, köztük James Kirby, az ausztráliai Queenslandi Egyetem munkatársa, kísérleteket végeztek annak megállapítására, hogy milyen tényezők segítik és gátolják az együtt érző viselkedést.

Az együttérzés széles körben vizsgált viselkedés, amely szorosan összefügg azzal, hogy az emberek hogyan segítenek és vigasztalnak másokat. Ez a tulajdonság összetett indítékkal és a saját szenvedés és mások szenvedése iránti érzékenységgel jár együtt, valamint a szenvedés enyhítése vagy megelőzése iránti elkötelezettséggel.

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a gyermekek természetes hajlamot mutatnak arra, hogy amikor csak tudnak, együttérzést mutassanak. Az azonban tisztázatlan maradt, hogy milyen körülmények között eshetnek ki abból, hogy másokon segítsenek.

Az új tanulmányban a tudósok azt igyekeztek megvizsgálni, milyen tényezők segíthetik elő a kisgyermekek nagyobb együtt érző viselkedését, és milyen körülmények vezethetnek ahhoz, hogy kevésbé lesznek segítőkészek másokkal szemben.

A kutatók arra kérték a gyerekeket, játsszanak egy kirakós játékot, amelynek teljesítése esetén jutalomként matricát kaptak. A játékok előtt a gyerekek egy nagy választékból választották ki a három kedvenc matricájukat.

A játékokat felnőttek vagy bábok – egy majom, egy elefánt és egy zsiráf – mellett játszották, akiknek nem volt elegendő darabjuk a feladat elvégzéséhez.

A gyerekek három különböző módon láthatóan elkeseredtek, miután nem kaptak matricát.

„Ez három lehetőséget adott a gyermeknek, hogy segítsen. Ha a gyerek a bábu által mutatott szenvedés után segített, azt együtt érző viselkedésként operacionalizálták”

– magyarázták a tudósok a tanulmányban.

A feladatokat vagy akkor fejezték be, amikor a gyermek segített, vagy három felszólítás után, amikor nem segített. A kutatók úgy találták, hogy a gyerekek minden vizsgálatban segítettek, amikor extra puzzle-darabkák voltak náluk. Amikor azonban csak annyi darabjuk volt, hogy saját maguknak kellett befejezniük a kirakóst, akkor nem segítettek másoknak.

„Erős bizonyítékot találtunk arra, hogy a költségek csökkentik az együtt érző reagálást”

– magyarázták a kutatók, akik emellett azt is megállapították, hogy az együttérzés címzettje nem befolyásolta a gyerekek viselkedését, mivel ugyanolyan valószínűséggel segítettek egy emberi felnőttnek és egy bábunak.

Az eredmények azt sugallták, hogy a négy- és ötéves gyermekeknél a személyes költségek nagyobb gátló tényezőt jelenthetnek az együtt érző reagálásban, mint az, hogy kire irányul az együttérzés.

A kutatók a vizsgálati körülményeket is igyekeztek variálni, hogy megértsék, milyen tényezők növelhetik annak esélyét, hogy a gyerekek feladják a kirakós darabját, és lemondanak a matricás jutalomról.

Ehhez egy egy külön kísérletben azt mondták a gyerekeknek, hogy megoszthatják a darabokat, hozzátéve, hogy a bábuval vagy a felnőttel egy csapatban vannak. Azonban ez is sikertelen volt, mondták a kutatók.

„Lehetséges, hogy a gyerekek látták a megosztott vödörben rendelkezésre álló erőforrások „véges” mennyiségét, és rájöttek, hogy a bábu előtt kell megszerezniük a szükséges darabokat”

– tették hozzá a kutatók.

Összességében a kísérletek eredményei arra utalnak, hogy a személyes költségek a gyermekek együtt érző viselkedésének egyik fő gátló tényezője, vagyis e költségek csökkentése elősegítheti az együttérzést.

Az eredmények a tudósok szerint segíthetnek a kisgyermekek együtt érző viselkedésének elősegítésében.

(Independent)

Nyitókép: Shutterstock