Csökken az IQ az életkor előrehaladtával?
Sokunknak ismerős az a gondolat, hogy ahogy öregszünk, szellemileg kevésbé leszünk mozgékonyak; de vajon ez mérhető-e, és tényleg csökken az IQ-nk az életkor előrehaladtával? Ha igen, milyen gyorsasággal süllyed, az intelligencia különböző típusai pedig különböző ütemben csökkennek?
„Az intelligenciát általában egy sor teszttel mérik, például néhány a nyelvi készségeket, néhány a nem verbális készségeket, például a rejtvények megoldását, mások pedig azt, hogy milyen gyorsan tudsz elvégezni egy feladatot. Az intelligenciád az ezeken a feladatokon elért pontszámok átlaga lesz, összehasonlítva azzal, hogy más emberek mennyire jól teljesítenek”
– mondja Michael Thomas, az angliai Birkbeck Egyetem pszichológiai és idegtudományi szakértője a ScienceAlertnek.
Az IQ-tesztek különböző képességeket mérnek fel, például azt, hogy mennyire jól őrizzük és tanuljuk meg az információkat, az absztrakt gondolkodást és a vizuális-térbeli feldolgozást.
Az IQ az intelligenciahányados rövidítése, mely egy olyan pontszám, amelyet korunkbeli társainkhoz viszonyítva standardizálnak. Ha az intelligenciánk a korunknak megfelelő átlagos, az IQ-pontszámunk 100 lesz, ha átlagon felüli, akkor 100 fölött, ha átlag alatti, akkor 100 alatt.
Változik az egyén IQ-ja az életkorral?
Nem változik az IQ-nk az életkorral, más szóval ha most elvégeznénk egy IQ-tesztet, majd tíz év múlva egy másikat, az IQ-eredményeink valószínűleg nagyon hasonlóak lesznek. Ennek az az oka, hogy az IQ-t mindig a korunkbeli emberekhez viszonyítva mérik.
„Az IQ-t mindig egy személy életkorához viszonyítva számítják ki, függetlenül attól, hogy ez a kor 10, 15, 25, 50, 72 vagy 88 év. Tehát a 25 éveseket más 25 évesekhez hasonlítjuk aszerint, hogy hány elemre válaszolnak helyesen egy adott feladatban, ahogy az 50 éveseket is más 50 évesekhez hasonlítjuk. Minden korcsoport esetében az átlagos vagy átlagos IQ-t 100-ban határozzák meg. Nem tudjuk közvetlenül összehasonlítani az IQ átlagokat a felnőtt korosztályok között, mert – definíció szerint –minden csoport átlaga 100 lesz.”
– magyarázza Alan Kaufman, az amerikai Yale Egyetem intelligenciatesztek szakértője.
Változik a lakosság átlagos IQ-ja az életkorral?
Meiran Nachshon, az izraeli Ben-Gurion Egyetem pszichológus szakértője egyetért ezzel, mondván, az IQ az egyén relatív helyzetét jelzi az átlaghoz képest.
„Ez a relatív pozíció rendkívül stabil.”
Ennek alátámasztására kiemel egy publikációt, amely erős korrelációt talált a ~11 éves és a ~90 éves korú emberek IQ-ja között.
Ahhoz, hogy mérni tudjuk, hogyan változik az IQ az idő múlásával, össze kell tudnunk hasonlítani az idősebb emberek IQ-ját fiatalabb társaikkal. Ez a fent leírt okok miatt általában nem lehetséges, ehelyett más módszerre van szükség. Kaufman elmagyarázza, hogyan működik ez:
„Az első dolog, amit tennünk kell, hogy találunk egy közös „mércét”, amellyel összehasonlíthatjuk a felnőtteket. Összehasonlíthatjuk a 70 évesek, 60 évesek, 50 évesek, 40 évesek stb. teljesítményét a fiatal felnőttek számára megállapított normákhoz (referenciacsoport vagy szabványok). Az én kutatásomban a fiatal felnőtteket 30 év körüli korban határozzuk meg (általában 25-34 évesek). Így a fiatal felnőttek átlagos IQ-ja 100 lesz, mert a normákat így alakították ki. Amikor a felnőtteket az egész élettartam során összehasonlítjuk a fiatal felnőttekkel, az meg fogja mondani, hogyan változik az IQ az életkor előrehaladtával.”
Kaufman szerint, amikor ezeket a teszteket elvégzik, [az IQ] egyértelmű csökkenése [az IQ-ban] nyilvánvaló.
Nem minden intelligenciatípus csökken ugyanolyan ütemben
Az IQ-tesztek az intelligencia számos fajtáját mérik, és ezeket csoportosítják.
„A globális IQ az intelligencia különböző fajtáinak összevonása, a legnépszerűbben vizsgáltak közül a folyékony intelligencia és a kristályos intelligencia, amelyek együtt – a munkamemóriának és a feldolgozási sebességnek nevezett képességekkel együtt – a globális vagy teljes skálájú IQ-t adják. A folyékony intelligencia vagy folyékony gondolkodás az újszerű problémák megoldásának képességét tükrözi, olyanokat, amelyeket nem tanítanak az iskolában" - magyarázza - "míg a kikristályosodott intelligencia vagy kikristályosodott tudás az iskolázottsághoz és az akkulturációhoz kapcsolódó tanulást és problémamegoldást méri”
– magyarázza Kaufman.
Az intelligencia ezen különböző típusai az életkor előrehaladtával különböző mintázatokat mutatnak.
A kristályosodott intelligencia „átlagosan 98-as értéket mutat 20-24 éves korban, 35-44 éves korig 101-re emelkedik, majd 100-ra csökken (45-54 éves korban), majd 98-ra (55-64), 96-ra (65-69), majd 93-ra (70-74) és 88-ra (75+)” – mutat rá Kaufman.
Ezzel szemben a folyékony intelligencia sokkal gyorsabban csökken. 20-24 éves korban tetőzik (100), majd fokozatosan csökken 99-re (25-34) és 96-ra (35-44), mielőtt hullámvasútra indulna 91-re (45-54), 86-ra (55-64), 83-ra (65-69), 79-re (70-74) és 72-re (75+).
Thomas azt mondja, hogy a leggyorsabb reakcióidőnk a húszas éveid közepén lesz, de (amíg nem alakul ki nálunk demencia), a szókincsünk egész életünkben bővülni fog.
„A hatvanas éveid végéig a legtöbb kognitív készség, amely a megtanult dolgokra támaszkodik (az úgynevezett kristályosodott tudás), vagy növekszik, vagy elég rugalmas. Az a sebesség, amellyel dolgokat tudsz csinálni, csökkenhet.”
A tanulság: az egyéni IQ nem változik, de átlagosan az intelligenciánk valóban csökken az életkor előrehaladtával.
Nyitókép: Shutterstock
