Az emberi élet első négy éve kritikus fontosságú a nyelvi fejlődés szempontjából, mégis nagyon változó, hogy a gyermekek milyen gyorsan tanulnak meg beszélni.
A legtöbb gyerek 18 hónapos korára már egyes szavakat kimond, és két-három éves koruk körül következnek a mondatok, míg mások már jóval korábban elbeszélgetnek. Elika Bergelson, a Harvard Egyetem pszichológusa már évek óta azon töpreng, hogy milyen egyéni különbségek vezetnek a képességek ilyen széles skálájához.
A témában nemrégiben végzett megfigyeléses vizsgálata – mely a PNAS című folyóiratban jelent meg − most meglepő eredményekre jutott. A négyévesnél fiatalabb 1001 gyermek bevonásával készült vizsgálatban meglepődve tapasztalta, hogy nincs összefüggés aközött, hogy egy gyerek mennyit beszél, illetve a neme, a társadalmi-gazdasági helyzete vagy a több nyelvvel való érintettség szintje között.
Ehelyett a kísérletezők azt találták, hogy a globális vizsgálatban azok a gyerekek voltak a legbeszédesebbek, akik hajlamosak voltak több felnőtt beszédét hallani, az életkorral és olyan klinikai tényezőkkel együtt, mint a koraszülöttség vagy a diszlexia.
A lassabb nyelvi fejlődést gyakran tulajdonították annak, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező szülők kevesebb inputot adnak a gyermekeiknek, ami az ennek növelését célzó viselkedési beavatkozásokra való felhívásokhoz vezetett. Ám kutatásunk aláhúzta azt a meglátásunkat, hogy a társadalmi-gazdasági státusz nem szignifikáns
− írja Bergelson.
Persze még további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, melyik értelmezés a helyes.
A tanulmány eredményei nem tudják feltárni, hogy a gyermekbeszéd és a felnőttek beszéde miért van ennyire összefonódva, de van néhány lehetséges magyarázat. A több beszédet produkáló gyerekek több beszédet válthatnak ki a felnőttekből, vagy lehet, hogy a beszédesebb környezet elősegíti a gyerekek több beszédét. Ez utóbbi azt sugallná, hogy a felnőttek rávétele arra, hogy többet beszéljenek a gyermekeik körül, előnyösnek bizonyulhat.
Fotó: Getty Images
A több mint 40 ezer órányi hangfelvétel átvizsgálásához Bergelson és kollégái gépi tanulás segítségével számos olyan tényezőt teszteltek, amelyek befolyásolhatják, hogy egy gyermek milyen gyakran és milyen korán mond ki szótagokat, szavakat vagy mondatokat. A csapat nem talált meggyőző összefüggést aközött, hogy egy gyermek hány hangot adott ki egy nap alatt, illetve a neme vagy a társadalmi-gazdasági státusza között.
Ehelyett az eredmények azt mutatják, hogy a négy év alatti gyerekek a fejlődés minden egyes évében óránként 66 hanggal több hangot adnak ki.
Ez várható volt, hiszen az életkor szorosan összefügg a kognitív fejlődéssel, de volt egy másik tényező is, amely meglepően erős hatást mutatott: azok a gyerekek, akik többet hallották a felnőtteket beszélni, hajlamosak voltak maguk is többet beszélni. Átlagosan minden 100 felnőtt hangoskodása után, amelyet egy gyermek egy órán belül hallott, a gyerek 27-gyel több hangoskodást produkált. Ez a „felnőtt beszéd" hatás a gyermek fejlődésének minden egyes évével 16 hanglejtéssel nőtt.
Hogy ennek a hatásnak a jelentőségét perspektívába helyezzük, a vizsgálatban részt vevő, nem normális nyelvi fejlődést mutató gyermekek - például diszlexia - 20 hanglejtéssel kevesebbet produkáltak óránként társaikhoz képest. Ez a különbség évről évre körülbelül 8 hanglejtéssel nőtt óránként.
A magasabb szocioökonómiai helyzetű háztartásokban nevelkedő gyerekek szülei például többet olvastak nekik, ami esetleg elősegítheti a szókincsük vagy a nyelvtani fejlődésüket.
Forrás: ScienceAlert
Nyitókép: Getty Images
