Így kezeljük a zavaró gyerekeket a repülőn a légiutas-kísérők szerint

Ha valaki, a légiutas-kísérők tudják, milyen egy gyerekkel végigülni egy hosszabb repülőutat. Bár a vészhelyzetekben való segítségnyújtásra kiképezték őket, a személyzet tagjait arra nem tanítják meg, hogyan nyugtassák meg a sikoltozó gyermeket vagy az emiatt stresszelő szülőt. De vannak olyan körülmények, amikor az utasnak meg kell kérnie egy légiutas-kísérőt, hogy lépjen közbe.

Az alábbiakban egy légiutas-kísérő tippjeit osztjuk meg, hogyan kezeljük a nyugtalan, türelmetlen gyereket utazás során.

1. Türelem és segítőkészség

Ha egy gyerek közelében ülünk a repülőn, és zavar minket, a legjobb, ha megpróbáljuk kezelni a helyzetet, mielőtt másokat bevonnánk. Egy kis türelem gyakran csodákra képes.

„A szülők tudják, hogy a gyerekeik zavaróak. Csak olajat ad a tűzre, ha egy másik utas beugrik, és megismétli ezt a szülőnek, mintha még nem tudták volna. Bólintson barátságosan mosolyogva. Ez tudatja a szülővel, hogy tudatában van a zavarnak, és azt is elismeri, hogy tudatában van annak, hogy ez mindenkit megzavarna körülöttük. Ha az emberek rögtön belevágnak valamibe, hogy „ez bosszantó”, az csak ront a helyzeten”

– mondja Susan Marks Los Angeles-i légiutas-kísérő.

A figyelemelterelés megbízható módszernek tűnik a zaklatott gyermek megnyugtatására. Körülbelül két órával a nyolcórás franciaországi repülőútja után kislányával, Nikki Noya televíziós műsorvezető meghallotta, hogy egy gyerek sír, majd ő és a lánya úgy döntöttek, hogy segítenek.

„Elvittem oda színezőkönyvekkel és harapnivalókkal, hogy lássam, mit tehetünk.”

Mikor kell bevonni a légiutas-kísérőt?

Azok a nem hallható bosszúságok, mint például az előttük lévő ülés rugdosása, az ülések alámászás, valamint a biztonsági öv jelének figyelmen kívül hagyása? Ezeknek a tevékenységeknek a többsége biztonsággal kapcsolatos, és indokolttá teszi, hogy a légiutas-kísérő beavatkozzon.

De még a légiutas-kísérők számára sem mindig egyszerű a helyzet megoldása. Egyes esetekben a szülők megtesznek minden tőlük telhetőt, másoknál pedig talán van hova fejlődni.

„Mindig úgy közelítettem meg a helyzetet, hogy megálltam a soraik mellett, és megkérdeztem: „Hozhatok neked valamit?”

– mondja Bobbie Laurie egykori légiutas-kísérő.

Sok légiutas-kísérő azt mondja, hogy az ilyen panaszokra adott válasza a szülők cselekedeteitől függ.

Képzett tárgyalópartnernek kell lenni ezekben a helyzetekben, mondja Aimee LaMay orlandói légiutas-kísérő.

„Finom határvonal van aközött, hogy megkérdezzük a szülőt, hogy segítségre van-e szüksége, és ha úgy tűnik, azt mondjuk nekik, hogy nem végzik jól a dolgukat. Ha bármi jele van annak, hogy megpróbálják megoldani a helyzetet, békén hagyom őket. Miért növeljük a stresszt? Ha úgy tűnik, hogy nem próbálnak segíteni a helyzeten, én magam megyek oda és beszélek a gyerekekkel, és megnézem, hogy ez válaszra készteti-e a szülőt. Ha nem, akkor elmagyarázom a szülőknek az eszközöket, ha vannak ilyenek, hogy segítenünk kell, és meglátjuk, tudunk-e együtt dolgozni egy terven.”

Ezek a lehetséges eszközök lehetnek egy extra harapnivaló, csésze vagy gyümölcslé a konyhából.

Néha azonban a szülők hozzák kínos helyzetbe a légitársaság személyzetét. Egyszer egy szülő megnyomta a hívógombot, miután bekapcsolta a biztonsági öv jelzését, és elmagyarázta a személyzetnek, hogy a gyereke nem hajlandó becsatolni azt. A szülő elmondta, hogy megpróbálta elmondani gyermekének, hogy be kell kötnie a biztonsági övet, de remélte, hogy hallgatni fog „valakire”.

Végül a légiutas-kísérőnek kellett beavatkoznia, aki a gyereknek a következőket mondta:

„A kapitány azt mondja, hogy a repülőgép némileg rázkódni fog, és úgy gondolja, hogy a biztonság érdekében be kell kötnie a biztonsági övet, akárcsak az autóban. Rendben? Erre egy gyors „Nem!” volt a válasz, mire a szülő azt válaszolta: „Nem baj, ha kiabálsz vele, nyugodtan kiabálhatsz vele, vagy lehetsz szigorúbb is.” Én egyiket sem tettem meg – el tudod képzelni, milyen gyorsan került volna a YouTube-ra, és kiragadták volna a kontextusból? Ehelyett úgy döntöttem, hogy a szülőre bízom, hogy bekösse a gyermekét.”

Egy rosszul viselkedő gyerek a repülőn mindenki számára kényelmetlen lehet a fedélzeten, beleértve – és néha különösen – a szülőket. Általában a legjobb megoldás, ha kedvesen fordulunk a szülőkhöz és a gyerekekhez, és csak végső esetben továbbítjuk az ügyet a légiutas-kísérőknek. Egy kis empátia sokat segíthet a dolgok elsimításában.

(Condé Nast Traveler)

Nyitókép: Shutterstock