
A „torz” Habsburg király, akit elátkozottnak tartottak – feleségeinek sem jutott boldog sors
II. Károly spanyol királyt a történelem gyakran csak „a megbabonázott királyként” emlegeti: betegségekkel küzdő uralkodóként, akinek sorsát a Habsburg-ház generációkon át tartó belterjes házasságai pecsételték meg. Ám a trón mögött két fiatal királyné is ott állt, akiknek egy olyan férfi mellett kellett helytállniuk, akit nem ők választottak, és akinek uralkodása végül Európát is háborúba sodorta.
II. Károly spanyol király 1661. november 6-án született IV. Fülöp spanyol király és Habsburg Mária Anna gyermekeként. Apja halála után, mindössze hároméves korában került a spanyol trónra, így hosszú ideig anyja és az udvari hatalmi csoportok irányították helyette az országot.
Már fiatal korában nyilvánvalóvá vált, hogy egészségi állapota súlyosan korlátozza majd uralkodói képességeit. Testileg lassabban fejlődött, nehezen mozgott, beszéde és étkezése is nehézségekbe ütközött. Jellegzetes vonásai – köztük a Habsburgokra jellemző előreálló állkapocs – miatt kortársai is felfigyeltek különleges megjelenésére.
Sokan úgy hitték, hogy állapotát boszorkányság vagy átok okozza, innen ered a „megbabonázott király” elnevezés. A történészek szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy problémái a Habsburg család hosszú időn keresztül folytatott belterjes házasságainak következményei voltak.
A spanyol és az osztrák Habsburg ág ugyanis évszázadokon keresztül egymás között házasodott. II. Károly apja például saját unokahúgát, Mária Annát vette feleségül, miután eredeti örököse, Balthasar Károly herceg meghalt.
Bár a korabeli portréfestők igyekeztek előnyösebb képet mutatni róla, a király állapota nem maradhatott rejtve. Ennek ellenére Spanyolország jövője egyetlen dologtól függött: II. Károlynak házasodnia kellett, és örököst kellett nemzenie.

A spanyol udvar számára a megfelelő menyasszony megtalálása komoly diplomáciai feladat volt. Európa nagyhatalmai figyelték, ki kerülhet a spanyol trón közelébe, hiszen a Habsburgok hatalmas birodalmának jövője forgott kockán.
Végül a választás a francia Mária Lujza orléans-i hercegnőre esett. XIV. Lajos francia király unokaöccse, Orléans-i Fülöp herceg lánya. 1662-ben született Párizsban, és a francia udvarban nőtt fel, ahol gondos nevelést kapott: megtanult zenélni, táncolni, lovagolni, és elsajátította az udvari élet minden szabályát. A kortársak szépségét és eleganciáját is nagyra tartották, ám sorsa egy olyan házasság lett, amelyet nem ő választott. 1679-ben, mindössze tizenhét évesen értesült arról, hogy II. Károly spanyol király felesége lesz. A döntés mélyen elszomorította, mert korábban inkább Franciaországban képzelte el jövőjét.

Mária Lujza 1679 novemberében találkozott először a spanyol királlyal, esküvőjük napján. Bár férje állapota és különleges megjelenése kezdetben nehézséget jelentett számára, II. Károly hamar őszinte szeretetet kezdett érezni iránta. A spanyol udvar azonban idegen és szigorú világ volt a fiatal királyné számára. Ráadásul a legfontosabb elvárásnak nem tudott megfelelni: házasságukból nem született gyermek. A kudarc miatt egyre nagyobb nyomás nehezedett rá, és sokan őt hibáztatták a dinasztia jövőjének bizonytalanságáért.
1689 februárjában Mária Lujza súlyosan megbetegedett, és mindössze huszonhat éves korában meghalt. Halála után mérgezési pletykák terjedtek, de erre soha nem találtak bizonyítékot. II. Károlyt mélyen megviselte felesége elvesztése, ám a spanyol trón válsága miatt hamar új királynét kellett keresni.
Mária Lujza halála után a spanyol udvarnak gyorsan új feleséget kellett találnia II. Károly számára, hiszen a trónöröklés továbbra is bizonytalan volt. A választás Mária Anna pfalz-neuburgi hercegnőre esett, aki 1667-ben született a Német-római Birodalom egyik befolyásos fejedelmi családjában.
A spanyolok elsősorban azért támogatták a házasságot, mert Mária Anna családjában sok gyermek született, így abban reménykedtek, hogy ő adhat örököst a trónnak. 1690-ben házasodtak össze II. Károllyal, ám a várakozások ellenére nekik sem született gyermekük. A királynéra egyre nagyobb nyomás nehezedett, miközben a spanyol udvarban sokan őt hibáztatták a dinasztia jövőjének bizonytalanságáért. II. Károly egészségi állapota közben tovább romlott, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Habsburgok spanyol ága hamarosan kihal.
A király 1700-ban örökös nélkül halt meg, és végrendeletében a francia Bourbon-ház jelöltjét, Anjou Fülöpöt nevezte meg utódjának. Döntése háborúhoz vezetett: kitört a spanyol örökösödési háború, amelyben Európa nagyhatalmai a spanyol trónért harcoltak.
Mária Anna, aki az osztrák Habsburgokat támogatta, az új Bourbon-uralkodó alatt kegyvesztetté vált, és végül száműzetésben élt. Csak élete végén térhetett vissza Spanyolországba, ahol 1740-ben, 72 éves korában hunyt el.

Az 1690-es évek végére világossá vált, hogy II. Károly örökös nélkül fog meghalni. Egészségi állapota tovább romlott, Európa nagyhatalmai pedig már azt figyelték, ki örökölheti majd a hatalmas spanyol birodalmat. 1698-ban a király még megpróbálta rendezni az utódlás kérdését, és a bajor József Ferdinándot jelölte örökösének. A gyermek azonban 1699-ben váratlanul meghalt, így ismét bizonytalanná vált a spanyol trón sorsa.
II. Károly végül 1700. november 1-jén halt meg, mindössze harminckilenc éves korában. Halála előtt új végrendeletet készített, amelyben a francia Bourbon-ház jelöltjét, Anjou Fülöpöt, a későbbi V. Fülöp spanyol királyt nevezte meg örökösének.
Az uralkodó életéről ebben a videóban lehet megtudni többet.

