1608 tavaszán megszólaltak Graz harangjai: meghalt Mária Anna bajor hercegnő, II. Károly, Belső-Ausztria főhercege özvegye. Életében nem tartozott a legismertebb uralkodónők közé, neve mégis évszázadokon át visszhangzott Európa királyi udvaraiban. Nem hadvezérként vagy reformerként írta be magát a történelembe, hanem családanyaként, akinek gyermekei és unokái révén a kontinens legfontosabb uralkodóházai kapcsolódtak össze, ezért a történészek gyakran a „17. századi Európa anyjaként” emlegetik.

Mária Anna 1551-ben született Münchenben, a bajor Wittelsbach- és a Habsburg-ház egyik legelőkelőbb sarjaként. Apja V. Albert bajor herceg, anyja Habsburg Anna főhercegnő volt, így már születésétől Európa leghatalmasabb dinasztiái vették körül. A korszak előkelő hölgyeihez hasonlóan nem csupán illemtant tanult, latinul és olaszul beszélt, zenét és táncot oktattak neki, emellett mély katolikus nevelést kapott. Mária Annát minden arra készítette fel, hogy egy napon politikailag fontos házasságot kössön.

Mária Anna egy müncheni udvari esküvőn ismerkedett meg II. Károly, Belső-Ausztria főhercegével, aki édesanyja öccse volt. A Habsburgoknál ugyan nem számított példátlannak a közeli rokonok közötti házasság, ám ehhez még akkor is külön pápai engedélyre volt szükség.

A felmentés megérkezett, így Mária Anna és II. Károly 1571-ben összeházasodtak. A húszéves Mária Anna ettől kezdve Grazban élt, amely akkoriban a Habsburg Birodalom egyik legfontosabb végvárának számított az Oszmán Birodalommal szemben.

A főhercegné élete jóval többől állt, mint bálok és megjelenések. Miközben férje hadjáratokon vett részt, gyakran ő irányította az udvar mindennapjait, komoly politikai befolyásra tett szert, és aktívan támogatta a katolikus ellenreformációt. A jezsuiták egyik legfontosabb patrónusa lett, templomokat és egyházi intézményeket segített, miközben férjével Európa több udvarát – köztük Lengyelországot, Spanyolországot és Erdélyt – is bejárta.

Nem ez tette azonban emlékezetessé. Mária Anna mindössze tizennyolc év alatt tizenöt gyermeknek adott életet, közülük pedig tizenkettő megérte a felnőttkort – ez a 16. században szinte csodának számított.

Legidősebb lánya, Anna Lengyelország királynéja lett, fia, II. Ferdinánd német-római császárként a Habsburg Birodalom egyik legfontosabb uralkodója lett, Margit lánya pedig III. Fülöp spanyol király feleségeként a spanyol trónra került. Margit leszármazottai között találjuk IV. Fülöp spanyol királyt, a Habsburg-ház utolsó spanyol uralkodóját, II. Károlyt, sőt XIV. Lajos francia király is Mária Anna dédunokája volt.

Mária Anna személyesen felügyelte gyermekei nevelését és házasságaikat is. Mély vallásossága különösen legidősebb fiára, Ferdinándra gyakorolt nagy hatást. A történészek szerint az a szigorú katolikus szemlélet, amelyet fia később császárként képviselt, részben édesanyjától származott, és közvetve hozzájárult azokhoz a vallási feszültségekhez, amelyek végül a harmincéves háború kitöréséhez vezettek.

Férje halála után Mária Anna fokozatosan visszavonult a közélettől. A grazi klarissza kolostorban élt, jótékonykodott, betegeket támogatott és vallásos életet folytatott egészen 1608-ban bekövetkezett haláláig. Mire elhunyt, családja már Európa legfontosabb uralkodóházainak része volt. A következő évszázadban unokái és dédunokái Bécsben, Madridban, Varsóban, Párizsban és Firenzében ültek trónra.