A tanácskozást VI. Henrik német király hívta össze. I. Frigyes német-római császár 18 éves fia azért érkezett a városba, hogy közvetítsen III. Lajos türingiai tartománygróf és Konrád mainzi érsek között. A két fél évek óta vitázott bizonyos birtokok felett, a konfliktus pedig idővel a Német-római Birodalom több előkelőjét is érintette. A nézeteltérés Oroszlán Henrik bukásához kapcsolódott. Miután Barbarossa Frigyes megfosztotta a nagy hatalmú herceget birtokaitól, azok újrafelosztása további viszályokat szült. VI. Henrik feladata az lett volna, hogy megállapodásra bírja az érintetteket.

A megbeszélést egy emeleti teremben tartották, ahol nemesek, lovagok és egyházi vezetők gyűltek össze. Az épület faszerkezete rossz állapotban volt, a helyiséget pedig a szokásosnál jóval többen töltötték meg. A gerendák végül megroppantak, majd leszakadt alattuk a padló. A zuhanó emberek és törmelékek az alsó szint födémét is áttörték. Az épület mélyén egy nagy emésztőgödör húzódott, amelybe a latrinák szennyvize került. A legtöbben már a zuhanás során meghaltak, de voltak, akiket a gerendák és a falmaradványok temettek maguk alá. Néhányan a gödörbe kerültek, ahonnan nem tudtak kijutni. A források körülbelül hatvan halálos áldozatról írnak, köztük számos főrangú emberről.

Mint kiderült, VI. Henrik és Konrád érsek nem a terem közepén tartózkodott, amikor beszakadt a padló. Egy kőből kialakított ablakmélyedésben álltak, amely a helyén maradt. Innen csak létrák segítségével tudták lehozni őket. III. Lajos kevésbé volt szerencsés: a többiekkel együtt lezuhant, a sérüléseit azonban túlélte. Az erfurti katasztrófa részletei több középkori krónikában is fennmaradtak, bár a beszámolók nem minden ponton egyeznek. A tervezett békéltetés eredményéről jóval kevesebb szó esik, mint magáról a balesetről. Erfurt neve így végül nem a sikeres politikai egyezség, hanem a középkor egyik legmeghökkentőbb tömegszerencsétlensége miatt maradt fenn.