Ha a középkorra gondolunk, ritkán jut eszünkbe a szórakozás, a flört vagy éppen a szex. Sokkal inkább járványokra, háborúkra és szigorú egyházi szabályokra asszociálunk. Pedig a valóság ennél jóval színesebb volt: a középkori emberek is keresték a szerelmet, a testi örömöket, és bizony a pajzán viccektől sem riadtak vissza.

Az angliai York középkori utcái ma turistalátványosságnak számítanak, egykor azonban egészen más élet zajlott bennük. A prostitúció nem számított titkos jelenségnek: a városokban kijelölt területeken működhetett, és az utcanevek is gyakran egyértelműen utaltak arra, mi várta ott az embereket.

A szexmunkát az egyház és a hatóságok igyekeztek szabályozni, de teljesen megszüntetni nem tudták. Sőt, egyes nők számára ez a kevés olyan munka egyike volt, amelyből viszonylag gyorsan pénzt lehetett keresni.

A keresztény tanítás szerint az együttlét elsődleges célja a gyermeknemzés volt, ezért az élvezet önmagában problémát jelentett. A szabályok igyekeztek azt is meghatározni, mikor és milyen körülmények között lehetett szexelni. Csakhogy a hétköznapi életben ezeket az előírásokat messze nem mindenki követte. Sőt, a korabeli feljegyzések szerint néha még a papok sem.

A 14. századi Prágából például olyan történetek maradtak fenn, amelyekben papok szeretőkkel éltek, bordélyt működtettek vagy rendszeresen jártak prostituáltakhoz. Az egyikük pedig egy bordélyból állítólag meztelenül menekült el, amikor rajtakapták.

A középkorban a szexhez szükséges nyugalom sem volt könnyen elérhető. A legtöbb ember közös helyiségekben élt, így a hálószoba fogalma egészen mást jelentett, mint ma.

A gazdagabbaknak persze több lehetőségük volt. A hatalmas baldachinos ágyak például nemcsak a gazdagságot jelezték, hanem valamennyi intimitást is biztosítottak: a függönyöket egyszerűen összehúzták, ha egy kis magányra vágytak.

Még a királyi hálószobák sem voltak teljesen privátak, hiszen szolgák és udvaroncok folyamatosan megfordultak bennük.

A középkori emberek nemcsak beszéltek a szexről, hanem viccelődtek is vele. Kéziratok margóján erotikus rajzok maradtak fenn, a zarándokjelvények között pedig egészen meghökkentő, obszcén darabokat is találni.

A korszak irodalma sem szűkölködik erotikus humorban. Chaucer Canterbury meséi című művében például házasságtörés, csábítás és meglehetősen merész poénok követik egymást.

Vagyis a középkor egyáltalán nem volt olyan prűd, mint ahogy azt ma sokszor elképzeljük.