Kellemes a délutáni alvás, de vajon miért kelünk fel fáradtabban?

A napközbeni szunyókálásnak számos pozitív hatását ismerjük már: csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot, erősíti az immunrendszert és persze, nem utolsó sorban pihentet. A déli országokban bevett ebéd utáni szieszta elvben elősegíti a hatékony munkavégzést a nap hátralevő részében.

Egy olyan kifejezés is emlegetnek ezzel kapcsolatban, mint a „napuccino”, ami az angol „nap” (szundi) és a capuccino szavak összevonásával született meg és arra a jelenségre utal, amikor a délutáni szundit egy kávéval indítjuk el. Sokan úgy tartják, hogy egy pici koffein bevitelével megelőzhető az, hogy a napközbeni pihenés után energia nélkül keljünk fel.

Sajnos azonban nem mindenkinél működik a „csak egy órácskára ledőlök” módszer, többen csak még fáradtabbnak és morcosabbnak érzik magukat a sziesztát követően.

Aki egy kicsit utánajárt már az alvás témakörének tudja, hogy miközben az álmok világában járunk testünk több alvási fázison megy keresztül. Két fázis, a gyors szemmozgással járó ún. REM (rapid eye movement) és ennek ellentéte, a NREM (non-rapid eye movement) folyamata váltakozik a szervezetben. Normális felállásban a NREM fázis teszi ki alvási időnk javarészét, de még ezen belül is megkülönböztethető a felszínes, a közepes és a mély alvás. Általánosságban alvás közben a NREM és a REM fázisai rendszeresen váltják egymást, utóbbi az, ahol már álmodni is tudunk.

Ne hagyd ki: 6 mód a stresszmentes hálószoba kialakításához a jobb alvás érdekében

Azoknak, akiknek nehezére esik felébredni a szundikálásból, nagy valószínűséggel az alvási tehetetlenséggel gyűlik meg a bajuk, ami olyan esetben állhat be, amikor a pihenés túl rövid, vagy éppen túl hosszú ideig tartott. Szakmai definíciók szerint az emberek ilyenkor diszorientáltak és lassabbak lehetnek, valamint rosszabbul teljesíthetnek a rövidtávú memória, a gyors gondolkodás és a tanulási képességek területein is.

Ennek a magyarázata az, hogy a szervezet nagyon nem szeretne kiszakadni a mély NREM fázisból és ilyen „tünetekkel” harcol az ébrenlét ellen.

Az alvási inercia oka egyelőre ismeretlen, de a lehetséges teóriák az alábbi módokon magyarázzák:

• Az adenozin molekula napközben egyre csak épül a szervezetben, míg alvás közben szintje folyamatosan csökken, így meglehet, hogy a szunyókálás után egyszerűen csak nem volt elég ideje újra formába jönni.
• Az NREM fázisban gyakran előforduló delta-hullámok mennyisége feltehetően fokozódik az alvásvesztés vagy alvásmegvonás után. Ha az agy nem csökkenti ezeknek a szintjét, az alvási tehetetlenséghez vezethet.
• Az alvás közbeni véráramlás mértéke is befolyásolhatja a pihenés minőségét: minél kevésbé áramlik a vér a szervezetben, annál fáradtabbnak érezheti magát valaki.

Ez is érdekelhet: Jó hatással van a napközbeni alvás a szervezetünkre? Meglepő választ adtak a szakértők!

Azt mondják, egy hatásos szundikálásnak vagy 15 percnél egy perccel sem tovább, vagy legalább 1,5 óráig kell tartson ahhoz, hogy elkerülhető legyen ez a fajta kótyagosság.

Nyitókép: Shutterstock.

Forrás: iflscience