Hasát fogó női kéz

Minden ötödik nőt érinti ez a krónikus betegség

A tünetek súlyossága betegenként változó.

Az adenomiózis olyan tüneteket okozhat, mint a rendszertelen és erős menstruációs vérzés és a kismedencei fájdalom, azonban az ebben szenvedő nők akár egyharmadának minimálisak vagy egyáltalán nincsenek tünetei.

Az állapot a termékenységet is befolyásolhatja. Az adenomiózisban szenvedő várandós nőknél nagyobb a vetélés, a koraszülés, a preeklampszia és a szülés utáni vérzés kockázata.

Mi okozza?

A méhben két kulcsfontosságú réteg van: az endometrium a belső réteg, ahová az embriók beágyazódnak. Ha nincs terhesség, ez a réteg a menstruáció során levedlik. A myometrium, a méh izomrétege a várandósság során kitágul, és ez felelős az összehúzódásokért.

Az adenomiózisban szenvedőknél a méhnyálkahártyához hasonló sejtek rossz helyen, a méhnyálkahártyában találhatók.

Adenomiózisban szenvedő nők nagy részének endometriózisa is van, azonban két elkülönülő betegségről van szó.

Az endometriózisban a méhnyálkahártya-szerű sejtek szintén rossz helyen találhatók, de ebben az esetben a méhen kívül, főként a kismedencei üregben.

A kutatásoknak, a nyilvánosságnak és a közösségi médiának köszönhetően az elmúlt években nőtt az endometriózissal kapcsolatos tudatosság, az adenomiózis azonban még mindig viszonylag ismeretlen.

Az adenomiózis diagnosztizálása nehéz. Korábban a méhnyálkahártya-szerű sejtek jelenlétét a méhnyálkahártyában csak patológiai vizsgálattal lehetett kimutatni, ahol a méhnyálkahártyát mikroszkóp alatt vizsgálják a méheltávolítást követően.

Az utóbbi években a képalkotó technológiák, mint például az MRI és a részletes kismedencei ultrahang, fejlődésével megnőtt a diagnózisok száma. Bár az adenomiózist ma már általában méheltávolítás nélkül azonosítják, az orvosok még mindig keresik a nem műtéti diagnózis egységes módszerét. Emiatt azonban továbbra is bizonytalan, pontosan hány nőnek van adenomiózisa. Az adenomiózis gyanújától eltérő okból méheltávolításon átesett nők mintegy 20 százalékánál a patológiai vizsgálat során azonban az állapotra utaló jeleket találnak.

Az adenomiózis szövetszaporulat típusa a méhnyálkahártyában lehet fokális (a méh egy részét érintő) vagy diffúz (az izomzat széles területét érintő) elváltozás. Az adenomyosis tovább osztályozható az endometriumszerű szövet myometriumba (méhizomzati réteg) való behatolásának mélységétől függően.

A tudósok és orvosok még vizsgálják, hogy az elváltozások típusa vagy mélysége összefügg-e a tünetekkel (a tünetek és az elváltozások súlyossága nem mindig egyezik meg).

Bár az egyelőre nem világos, miért alakul ki a nők egy részénél adenomiózis, arra vonatkozóan egyre több a bizonyíték, hogy az állapot fennállása az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb. A kutatók szerint ennél az állapotnál az endometrium és a myometrium közötti terület károsodik, akár a menstruációs ciklus, a terhesség és a szülés természetes folyamatai, akár orvosi beavatkozások következtében.

Egyes nőknél a méhnyálkahártya szöveti rétegének sérülése nem gyógyul be úgy, ahogyan kellene, és a méhnyálkahártya-szerű sejtek bejutnak a méhnyálkahártyába, melyek abnormálisan növekednek, megzavarva a méhnyálkahártya normális funkcióit, ami fájdalomhoz és vérzéshez vezet.

Lehetséges, hogy különböző mechanizmusok járulhatnak hozzá, és az adenomiózis mögött nem egyetlen közös betegséget okozó tényező áll.

Kezelési lehetőségek

A kezelési stratégiák közé tartoznak a hormonális gyógyszerek, például a szájon át szedhető fogamzásgátlók, a progeszteront tartalmazó tabletták, a progeszteront felszabadító spirál vagy a nemi hormonok természetes termelését leállító GnRHa nevű gyógyszer.

A nem hormonális kezelési lehetőségek egyike a tranexaminsav, melynek célja a menstruációs vérzés minimalizálása. A fájdalmat gyakran nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel kezelik.

Az a tény, hogy egyes nőknél beválnak bizonyos kezelések, másoknál nem, tovább erősíti annak valószínűségét, hogy az adenomiózisnak több típusa is létezik.

(ScienceAlert)

Nyitókép: Shutterstock