Izzadtan és heves szívdobogással felébredni egy rémálomból sosem kellemes élmény. Úgy tűnik, hogy egyesek hajlamosabbak arra, hogy rosszat álmodjanak − a tudósoknak pedig arra is van egy elméletük, hogy miért van ez így.
Az Oregoni Állami Egyetem, az Arizonai Egyetem, a Tampai Egyetem és a Whitworth Egyetem tudósai szerint a magányos emberek hajlamosabbak lehetnek a rossz álmokra. Colin Hesse kutató szerint mind a magányosság, mind az alvászavarok komoly közegészségügyi problémát jelentenek, mivel mindkettő összefügg a szívbetegségek, a stroke és a korai halálozás fokozott kockázatával.
A tanulmány kiegészíti azokat a kutatásokat, amelyek a magányosság egészségügyi következményeire figyelmeztettek, mondták a tudósok. A kutatók a magányosság evolúciós elméletének nevezett elméletre támaszkodtak, miszerint a magányosság azért alakult ki, hogy figyelmeztessen bennünket a társas kapcsolataink hiányára.
Dr. Hesse kifejtette:
Amikor az emberek erős kapcsolatok iránti igénye kielégítetlen marad, fizikailag, mentálisan és szociálisan is szenvednek. Ahogy az éhség vagy a fáradtság azt jelenti, hogy nem kaptunk elég kalóriát vagy nem aludtunk eleget, úgy alakult ki a magányosság is, hogy figyelmeztesse az embereket, ha a személyközi kapcsolatok iránti igényük kielégítetlen marad.
Fotó: Shutterstock
Később a Harvard Egyetem kutatói arra jutottak tanulmányikban, hogy a magány 56 százalékkal növelheti a stroke kockázatát. A társadalmi elszigeteltséget korábban már összefüggésbe hozták a szívbetegségekkel, a depresszióval, a demenciával és a cukorbetegséggel. A tudósok szerint a magány azonban nemcsak az általános egészségi állapotra van hatással, hanem a rémálmok révén az alvás minőségére is.
A legújabb tanulmányban 1600, 18 és 81 év közötti amerikai felnőttet kérdeztek meg. A kutatók megállapították, hogy azok, akik magányosnak mondták magukat, nagyobb valószínűséggel szenvedtek gyakrabban és intenzívebben rémálmoktól − bár megjegyezték, hogy az eredmények inkább összefüggést mutatnak, mint ok-okozati összefüggést. A magányosság és a rémálmok gyakorisága között ugyanis kulcsfontosságú kapcsolatot jelentett a stressz, további összekötő tényezők voltak az aggodalom, a szorongás és a hiperarousal, azaz az extra éberség és koncentráltság állapota.
A stresszhez hasonlóan a rágódás és a hiperarousal is összefügg a magányossággal. A magányos egyének hajlamosak voltak több ilyen mentális állapotot átélni, ami viszont gyakoribb és intenzívebb rémálmokkal járt együtt.
Dr. Hesse szerint a „minőségi, pihentető alvás a kognitív működés, a hangulatszabályozás, az anyagcsere és a jólét számos más aspektusa szempontjából is kulcsfontosságú". Szerinte a magányosság kezelése segítene csökkenteni a rémálom-élményeket.
Forrás: The Sun
Nyitókép: Shutterstock
