Marilyn Monroe 1962 elején vásárolta meg a spanyol stílusban épült brentwoodi házat, amely élete első és egyetlen saját ingatlana volt. Nem sokkal korábban zárult le házassága Arthur Miller drámaíróval, a ház pedig egy új kezdetet jelentett számára. A négy hálószobás, három fürdőszobás villa 1929-ben épült, kertjében medence, citrusliget és egy külön vendéglakás is helyet kapott. A színésznő személyesen válogatta össze a berendezési tárgyakat. Mexikóba is elutazott, hogy kézműves bútorokat és dísztárgyakat keressen új otthonába. Egy korabeli interjúban arról beszélt, hogy a vendégházat a barátainak tartotta fenn, hogy szükség esetén legyen hová visszavonulniuk, amíg rendeződnek a dolgaik. A villa bejárata fölött ma is látható az a latin felirat, amelyet Monroe választott magának. A „Cursum Perficio” kifejezés magyarul azt jelenti, hogy „Utam itt ér véget”. A mondat később furcsa jelentést kapott, hiszen a színésznő mindössze néhány hónapot tölthetett új otthonában. 1962. augusztus 5-én hajnalban Monroe házvezetőnője, Eunice Murray talált rá a hálószobában. Miután hiába próbálta felébreszteni, értesítette a színésznő pszichiáterét, Ralph Greensont, aki az ablakon keresztül jutott be a szobába. A színésznő holttestét az ágyon találták meg, mellette üres gyógyszeres dobozok hevertek.

A ház az elmúlt évtizedekben többször gazdát cserélt, szerkezete és hangulata azonban nagyrészt megőrizte eredeti karakterét. Bár a konyhát korszerűsítették, az udvar, a medence és a kert ma is hasonló képet mutat, mint Monroe idejében. Az ingatlant 2023-ban ismét eladták. Az új tulajdonosok, Roy Bank és Brinah Milstein le akarták bontani az épületet, hogy új házat építsenek a helyére. A bontási engedély azonban heves tiltakozást váltott ki, ezért Los Angeles városa kezdeményezte, hogy a villát történelmi és kulturális emlékké nyilvánítsák. A döntés hosszú jogi csatához vezetett, miután Bank és Milstein januárban szövetségi pert indított a város és Karen Bass polgármester ellen. Azzal érveltek, hogy a történelmi emlékhellyé nyilvánítás lényegében elvette tőlük az ingatlan szabad használatának lehetőségét, miközben ezért nem kaptak kártalanítást. Azt is kifogásolták, hogy a védettség turistákat és hívatlan látogatókat vonz a házhoz, amely továbbra is magántulajdonban van. A város ezzel szemben azért helyezte védelem alá az épületet, mert ez volt Marilyn Monroe egyetlen saját tulajdonú otthona, és itt töltötte élete utolsó hónapjait. A Los Angeles-i Kulturális Örökség Bizottság már 2024 januárjában támogatta a történelmi-kulturális emlékké nyilvánítást, a városi tanács pedig ugyanazon év júniusában végleg jóváhagyta a döntést. Egy szövetségi bíró 2026 májusában elutasította a tulajdonosok keresetét, Bank és Milstein azonban módosított beadvánnyal folytatta az eljárást. A bontás ezért továbbra sem kezdődhetett meg, a villa végleges sorsa pedig változatlanul rendezetlen maradt.