Marilyn Monroe életének utolsó időszaka a megemlékezések szerint zaklatott volt. 1961-ben elvált harmadik férjétől, Arthur Millertől, házasságuk alatt pedig többször is elvetélt. Két utolsó befejezett filmje nem váltotta be a kasszáknál hozzájuk fűzött reményeket, a Valamit adni kell forgatásáról pedig gyakori hiányzásai miatt elbocsátották. Mindez azt a benyomást kelthette, hogy karrierje hanyatlásnak indult, valójában azonban nem sokkal halála előtt egymillió dolláros szerződést kötött két új filmre, és a következő hét elején visszatért volna a forgatásra.

A Monroe haláláról szóló első jelentős összeesküvés-elmélet 1964-ben jelent meg, két évvel a színésznő halála után. Frank A. Capell író és kiadó The Strange Death of Marilyn Monroe című kiadványában azt állította, hogy Monroe viszonyt folytatott Robert F. Kennedyvel, az Egyesült Államok akkori igazságügyi miniszterével. Capell szerint a színésznő azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hozza a kapcsolatukat, ami súlyosan árthatott volna a házas politikus karrierjének. Az elmélet szerint Kennedy arra utasította Monroe orvosát, Hyman Engelberget, hogy adjon be neki halálos adag gyógyszert. Capell történetében a színésznőt kommunisták és kommunista szimpatizánsok vették körül, és a szerző Kennedyt is rendkívül sötét színben tüntette fel. A könyv éppen akkor jelent meg, amikor Robert Kennedy szenátori tisztségért indult, ezért politikai célzata nehezen hagyható figyelmen kívül. Az állításokat sem tárgyi bizonyítékok, sem megbízható tanúvallomások nem támasztották alá.

A következő nagyobb visszhangot kiváltó elmélet 1975-ben látott napvilágot. Anthony Scaduto bűnügyi újságíró azt állította, hogy Monroe naplót vezetett, amelyben érzékeny és kompromittáló információkat jegyzett fel a Kennedy családról. Scaduto szerint Monroe a Kennedy testvérekkel folytatott beszélgetéseiből politikai titkokat ismerhetett meg. A napló tartalma veszélyeztethette volna a család hírnevét és politikai befolyását, ezért az elmélet hívei szerint el kellett hallgattatni. A történet egyik leggyengébb szála, hogy a szóban forgó napló soha nem került elő, és létezését sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Ennek ellenére a titkos feljegyzések motívuma azóta számos Monroe-ról készült könyvben és dokumentumfilmben visszatért.

Anthony Summers ír újságíró 1985-ben megjelent, Istennő című életrajzi könyvében több száz interjú alapján próbálta rekonstruálni Monroe utolsó éveit. Summers nem állította, hogy a színésznőt meggyilkolták. Véleménye szerint Monroe saját maga vett be véletlenül halálos mennyiségű gyógyszert, a halál körülményeit azonban később befolyásos személyek megpróbálták eltitkolni. A szerző szerint Monroe időszakos szexuális kapcsolatot folytathatott John F. Kennedyvel és Robert F. Kennedyvel is, és abban reménykedhetett, hogy valamelyik férfi elhagyja érte a feleségét. Amikor Robert Kennedy véget akart vetni a kapcsolatnak, a színésznő állítólag kiszámíthatatlanul reagált, ezért a Kennedy család sógorára, Peter Lawfordra hárulhatott a helyzet kezelése. Summers úgy vélte, hogy Monroe-t augusztus 4-én éjjel még életben találták, de a kórházba vezető úton meghalt. Ezután Kennedy, Lawford, egészségügyi dolgozók és hivatalnokok összefoghattak, hogy a történtek valódi sorrendje ne kerüljön nyilvánosságra. Summers alapos kutatómunkája miatt az elmélet nagyobb figyelmet kapott, de döntő bizonyíték erre a változatra sem került elő.

Donald Spoto 1993-as életrajzában egy olyan magyarázatot vázolt fel, amely szerint Monroe halálát súlyos orvosi hiba okozta. Állítása szerint a színésznő házvezetőnője, Eunice Murray klorál-hidrátot tartalmazó beöntést adott Monroe-nak, hogy segítsen neki elaludni. A szer veszélyes kölcsönhatásba léphetett a korábban bevett Nembutallal, amelyet álmatlanság és szorongás kezelésére használtak. Spoto szerint Monroe pszichiátere, Ralph Greenson írta elő a klorál-hidrátot, de nem tudta, hogy a színésznő másik orvosa barbiturátot is adott neki. Ez a kommunikációs hiba végzetes gyógyszerkombinációhoz vezethetett. Az elmélet szerint Greenson és Murray a halál felismerése után pánikba esett, majd úgy rendezte át a helyszínt, hogy az öngyilkosságnak tűnjön. A történet gyilkosság helyett mulasztást és annak eltussolását feltételezi, de a pontos eseménysort ezt az elméletet követve sem lehetett bizonyítani.

A Monroe halálában feltételezett titkosszolgálati szerep hosszú ideje része az összeesküvés-elméleteknek. Matthew Smith 2004-ben megjelent könyve szerint a CIA egy önállóan cselekvő csoportja ölhette meg a színésznőt. A feltételezett indíték a sikertelen, 1961-es Disznó-öbölbeli invázióhoz kapcsolódott, amelynek során az Egyesült Államok által támogatott erők megpróbálták megdönteni Fidel Castro kubai vezetőt. Smith elmélete szerint a CIA bizonyos tagjai úgy érezték, hogy a Kennedy testvérek hátat fordítottak a műveletnek, és cserbenhagyták az ügynökséget. Monroe meggyilkolásával ezért politikailag kellemetlen helyzetbe akarták hozni őket. A színésznő halálát öngyilkosságnak állították volna be, miközben azt remélték, hogy az ügyben legalább az egyik Kennedy neve is felmerül. Az elmélet azonban nagyrészt feltételezésekre épül, és nincs bizonyíték arra, hogy a CIA valóban ilyen akciót hajtott volna végre.

A maffiáról szóló változatot Sam Giancana chicagói maffiafőnök keresztfia Sam Giancana és testvére, Chuck Giancana terjesztette el 1993-as Dupla csavar című könyvében. A szerzők azt állították, hogy Monroe hollywoodi karrierjét részben a szervezett bűnözés kapcsolatai segítették. A történet szerint a színésznőt később a CIA is felhasználta arra, hogy befolyásos politikusokhoz kerüljön közel. A könyv azt is állította, hogy Monroe-t külföldi vezetők, köztük Indonézia elnökének elcsábítására próbálták felhasználni. A maffiafőnök állítólag négy bérgyilkost küldött a színésznő házához. A gyilkosság egyszerre szolgálhatta volna a CIA célját, amely el akarta hallgattatni Monroe-t, valamint a maffia bosszúját a Kennedy család ellen. Az elmélet szerint a terv politikai része végül kudarcot vallott, mert a halált hivatalosan öngyilkosságnak minősítették, így a Kennedy testvérek nem kerültek közvetlenül gyanúba. A történetet független bizonyítékok nem erősítették meg.

A legkülönösebb elmélet Monroe halálát az UFO-k és a roswelli incidens állítólagos eltussolásával kapcsolja össze. Legismertebb képviselője Stephen Greer orvos és ufológus, aki szerint barátságos földönkívüliek évtizedek óta figyelik az emberiség űrfegyverkezését. Greer azt állította, hogy birtokába került egy titkos dokumentum, amely egy lehallgatott telefonbeszélgetésről számolt be. A történet szerint Monroe azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hozza mindazt, amit John F. Kennedy a földönkívüliekről és az új-mexikói Roswellben lezuhant állítólagos űrhajóról elmondott neki. Greer úgy vélte, hogy Kennedy tudott Monroe meggyilkolásáról, és felháborította a történtek, de nem ő adott parancsot a színésznő megölésére. Szerinte a döntést az elnöknél is magasabb vagy tőle függetlenül működő titkos hatalmi kör hozhatta meg. A dokumentum hitelességét nem sikerült igazolni, az elmélet pedig semmilyen ellenőrizhető bizonyítékkal nem rendelkezik.