Az olasz kávé világhírű: Rómában, Nápolyban vagy Milánóban délelőtt még sorra készülnek a cappuccinók: a vendégek egy gyors reggeli mellé, állva isszák meg a habos kávét, majd már indulnak is tovább a napjukra. Az ebédidő közeledtével azonban a tejhabos italok fokozatosan eltűnnek a pultokról, az olaszok kialakult szokása miatt.

Az úgynevezett „11 óra utáni cappuccino-szabály” valójában nem hivatalos előírás, sokkal inkább kulturális beidegződés. Olaszországban senki nem fogja visszautasítani, ha azt rendeljük délután, a helyiek azonban ilyenkor már csak eszpresszót isznak. A cappuccino ugyanis számukra a reggel része, ugyanúgy, mint a croissant vagy a cornetto. 

Az olasz reggelik jellemzően könnyedek: egy édes péksüteményből és egy tejes kávéból állnak. Ebédre viszont már sokkal tartalmasabb ételek kerülnek az asztalra, és ezek után a helyiek többsége nem kíván még egy tejalapú italt.

Ilyenkor sokkal természetesebb választás az eszpresszó: amely rövid, erős és gyorsan lezár egy étkezést. A cappuccino ezzel szemben inkább „étel jellegű” italnak számít, amely a reggeli részeként működik igazán.

Ha valaki mégis egy kis tejes ízre vágyik délután, több alternatíva is létezik. A caffè macchiato például egy eszpresszó kevés tejhabbal, míg a marocchino egy csokoládés, enyhén tejes változat, amely inkább desszertszerű élményt ad.

A növényi tejek egyre több helyen elérhetők Olaszországban, de még nem annyira elterjedtek, mint más országokban. A szójatejes cappuccino gyakran feláras, a zabtej pedig inkább a modern specialty kávézók világában jelenik meg.

Van egy klasszikus félreértés is: ha Olaszországban valaki egyszerűen „lattét” kér, nagy eséllyel csak egy pohár tejet kap. Az olasz latte szó ugyanis tejet jelent – a magyar értelemben vett tejeskávéhoz a latte macchiato áll legközelebb.

(hamuesgyemant.hu)