Lou Andreas-Salomé 1861-ben született Szentpéterváron, egy német származású katonatiszt lányaként. Művelt, jómódú családban nőtt fel, ám hamar világossá vált számára, hogy nem akar belesimulni a korabeli nőktől elvárt szerepekbe. Nem elégedett meg azzal, hogy férjhez menjen, gyerekeket neveljen és a háttérből figyelje a férfiak szellemi életét. Filozófiát, teológiát és vallástörténetet akart tanulni, ezért tizenkilenc évesen elhagyta Oroszországot, és Nyugat-Európába költözött.

Salomé 1882-ben Rómában ismerkedett meg Paul Rée filozófussal és Friedrich Nietzschével. A három gondolkodó olyan szellemi közösséget szeretett volna létrehozni, amelyben együtt élnek, tanulnak és vitatkoznak, távol a társadalmi elvárásoktól. A terv azonban hamar meghiúsult, miután Nietzsche beleszeretett Saloméba, és többször is megkérte a kezét. A fiatal nő minden alkalommal visszautasította. Nem azért, mert közömbös lett volna Nietzsche iránt, hanem mert úgy vélte, a házasság korlátozná a szabadságát. Kapcsolatuk később megromlott, Salomé azonban továbbra is komolyan foglalkozott a filozófus munkásságával. 1894-ben könyvet is írt róla, amelyben Nietzsche gondolatait személyiségével és belső konfliktusaival együtt vizsgálta.

Néhány évvel később Salomé mégis házasságot kötött. 1887-ben hozzáment Friedrich Carl Andreas orientalistához, aki hosszú időn át kitartóan udvarolt neki. A kapcsolat azonban távol állt a hagyományos házasságtól. Salomé csak azzal a feltétellel mondott igent, hogy a frigy formális marad, és nem élnek házaséletet. A forrás szerint a házaspár gyakran külön is lakott, kapcsolatuk pedig inkább biztos társadalmi keretet és anyagi függetlenséget adott Saloménak, mint valódi érzelmi közösséget. A házasság ennek ellenére Andreas haláláig fennmaradt.

1897-ben Salomé megismerkedett a nála tizennégy évvel fiatalabb René Karl Wilhelm Johann Josef Maria Rilkével. A fiatal költőből később Rainer Maria Rilke néven vált a német irodalom egyik legnagyobb alakjává. A névváltoztatást is Salomé javasolta, aki úgy érezte, a Rainer határozottabban hangzik a René névnél. Kapcsolatuk egyszerre volt szerelmi és szellemi természetű. Együtt utaztak, hosszú leveleket váltottak, Salomé pedig nagy hatással volt Rilke gondolkodására és művészi fejlődésére. A költő számára szerető, barát, mentor és időnként szinte anyai támasz is volt. Viszonyuk nem tartott örökké, kapcsolatuk azonban később sem szakadt meg teljesen. Levelezésük évtizedeken át folytatódott, Rilke pedig újra és újra Saloméhoz fordult, amikor alkotói vagy lelki válsággal küzdött.

Salomé ötvenéves kora körül kezdett komolyabban érdeklődni a pszichoanalízis iránt. Bécsbe utazott, részt vett Sigmund Freud előadásain, majd maga is pszichoanalitikusként kezdett dolgozni. Freud nagyra értékelte önálló gondolkodását, és a szakmai köréhez tartozó kevés nő egyikeként egyenrangú partnerként kezelte. Salomé többek között a vágyról, a női identitásról, a szerelemről és a tudattalan alkotóerejéről írt. A pszichoanalízisben elsősorban azt kereste, hogyan lehet feltárni az ember tudattalan vágyait, félelmeit és belső konfliktusait. Munkásságában visszatérő gondolat volt, hogy a vágyat nem feltétlenül elfojtani vagy megszüntetni kell. Inkább meg kell érteni, mit árul el az ember valódi szükségleteiről, félelmeiről és személyiségéről.

Salomé tudatosan lemondott a gyerekvállalásról. Egy Rilkének írt levelében úgy fogalmazott, hogy nem testeket, hanem lelkeket hozott világra. Ezzel azt fejezte ki, hogy írásain és az emberi kapcsolataiban gyakorolt hatásán keresztül szeretett volna maradandót alkotni. Akkoriban ez szokatlan gondolatnak számított, Hiszen az akkori társadalmi elvárások szerint a nőktől elsősorban azt várták, hogy férjhez menjenek és gyermeket vállaljanak. Élete utolsó éveit a németországi Göttingenben töltötte, ahol továbbra is írt, betegeket fogadott és kapcsolatot tartott barátaival. Hosszú ideje fennálló vesebetegsége és időskori egészségügyi problémái után 1937. február 5-én, hetvenöt éves korában halt meg. Lou Andreas-Salomé nem híres férfiak múzsája volt. Saját jogán lett író, filozófiai gondolkodó és az első női pszichoanalitikusok egyike. Egész életében azt kereste, hogyan őrizheti meg az ember a szabadságát szerelemben, házasságban és alkotásban – még akkor is, ha ezért szembe kell mennie minden elvárással.