Fotó: Shutterstock
Egy nagyjából száz várandós nőt és magzatát vizsgáló, angliai tanulmány szerint az anyaméhben lévő magzatok fintorogtak, miután az anya kelbimbót evett, de mosolyogtak, ha az anyák répát fogyasztottak. A tanulmány ritka bepillantást nyújt abba, hogyan reagálnak a magzatok valós időben az ízekre, derül ki az NBC News cikkéből.
A kutatók a kísérletben résztvevő nőknek a két étel porított változatát tartalmazó kapszulát adtak. 35 nő egy közepes sárgarépának, 34 nő 100 gramm apróra vágott kelkáposztának megfelelő mennyiséget fogyasztott, míg a maradék 30 nő egyiket sem ette.
20 perccel később az ultrahang kimutatta, hogy a magzatok nagy része grimasszal reagált a kelbimbó ízére, míg a répára reagáló legtöbb magzat nevetni látszott. A kontrollcsoportnak nem voltak ugyanilyen reakciói.
„Az elsők vagyunk, akik valóban ki tudták mutatni ultrahangfelvétellel az anyák által elfogyasztott ételekkel kapcsolatos arckifejezéseket”
– mondta el Nadja Reissland, a tanulmány társszerzője és a Durhami Egyetem magzati és újszülöttkori kutatólaboratóriumának vezetője.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a magzatot körülvevő magzatvíznek különböző szaga vagy íze lehet attól függően, milyen étrendet követ a várandós személy.
Egy 2001-es tanulmány szintén kimutatta, hogy azok a csecsemők, akik a magzatvíz vagy az anyatej révén ki voltak téve a sárgarépa ízének, kevesebb negatív arckifejezést mutattak a sárgarépa ízű gabonapelyhekkel kapcsolatos reakcióikban, mint azok a csecsemők, akik nem voltak kitéve ezeknek a korábbi expozícióknak. A tanulmány azonban csak az anyaméhen kívül vizsgálta a csecsemők reakcióit.
Az új vizsgálatban a magzatok az anya terhességének 32-36 hetes szakaszában voltak (egy átlagos terhesség az utolsó menstruációtól számított 40 hétig tart).
Az ultrahang képek azt sugallták, hogy a reakciók hasonlóak voltak azokéhoz a gyerekekéhez vagy felnőttekéhez, akik valami keserűt kóstoltak, de nem ismert, hogy magzatok valóban hasonló módon élik-e meg az érzelmeket vagy az ellenszenvet, magyarázta Reissland.
A grimaszolás az ultrahangfelvételen a keserű ízre reagáló izommozgás is lehet, azonban a magzatokról ismert, hogy arckifejezéseket produkálnak, tette hozzá.
„Ha a 24-36 hetes terhességtől kezdve nézzük, a kifejezéseik egyre összetettebbé válnak.”
Dr. Daniel Robinson, a Northwestern University Feinberg School of Medicine neonatológus docense, aki nem vett részt az új kutatásban, hasonlóan figyelmeztetett, miszerint az embereknek nem szabad úgy értelmezniük az ultrahangfelvételeket, hogy azok a magzatok boldogságát vagy ellenszenvét mutatják. Megjegyezte azonban, hogy létezik egy olyan elképzelés, hogy az újszülöttek és csecsemők az édesebb ízeket részesítik előnyben, és e mögött evolúciós elképzelések állnak.
Az új tanulmány megtervezésekor Reissland és csapata több okból kifolyólag is a porított kelkáposztát és sárgarépát választotta a gyümölcslevekkel vagy nyers zöldségekkel szemben. Egyrészt a porral könnyebb volt biztosítani minden résztvevő számára, hogy ugyanannyi kalóriát fogyasszon (az anyákat arra is megkérték, hogy a vizsgálat napján ne fogyasszanak semmi, sárgarépát vagy kelkáposztát tartalmazó ételt).
Reissland elmondta, hogy a kapszulákat szintén azért használták, mert egyes várandós nők nem bírták elviselni a kelbimbó ízét, és a kutatók aggódtak, hogy a negatív reakciók befolyásolhatják a magzatok válaszát.
„Volt néhány ember a laborban, és megpróbáltam nekik kelkáposztalevet adni inni, és látnod kellett volna az arckifejezésüket”
– fogalmazott mondta Reissland.
A harmadik ok az volt, hogy a kapszulák segítettek megakadályozni, hogy az íz túlságosan felhíguljon, miközben a szervezetben feldolgozzák.
„A keserű íz bekerül a vékonybélbe, majd az anya vérébe, végül a méhlepénybe és a magzatvízbe. Úgy tűnik, ez a folyamat körülbelül 20 percig tart, és amit ezután kapunk, az a magzatok sajátos reakciója erre az ízre”
– magyarázta Reissland.
Reissland véleménye szerint tanulmánya javíthatja annak megértését, hogy az anyaméhben az ízeknek való kitettség hogyan befolyásolja az étkezési szokásokat a későbbi életben. Ha egy magzat például többször is megkóstolja a kelkáposztát az anyaméhben, akkor a baba nagyobb valószínűséggel fogja tolerálni, vagy akár élvezni is az ízt, amikor elkezd szilárd ételeket enni.
Robinson elmondása szerint a tudósok már rájöttek, hogy a különböző típusú ételeknek való kitettség az élet első hónapjaiban segíthet az ételek későbbi elfogyasztásának hajlandóságában vagy elfogadásában.
„A várandósság alatti étrend nagyon fontos és hatással van, nemcsak a fejlődő magzat, de a későbbi gyerek szempontjából.”
Azok az anyák, akik a terhességük alatt egészségesen táplálkoznak, azt is tapasztalhatják, hogy gyermekeik kevésbé válogatósak, fogalmazott Reissland.
„Ha valóban rá tudjuk venni [a gyerekeket], hogy szeressék a zöld zöldségeket, és talán nem szeressék annyira az édességeket, az segíthet a súlygyarapodásuk és a súlyegyensúlyuk tekintetében.”
Nyitókép: Shutterstock