Eugenia Martínez Vallejo 1674-ben született az észak-spanyolországi Merindad de Montijában, szerény körülmények között élő családban. A korabeli beszámolók szerint egészséges, erős csecsemő volt, és már egészen kicsiként feltűnően jó étvággyal rendelkezett. Szülei eleinte nem tartották aggasztónak, hogy teste gyorsan gyarapodik, mivel a telt gyermekeket akkoriban gyakran az egészség jelének tekintették. Eugenia testsúlya azonban rövid idő alatt rendkívüli mértékben nőtt. A feljegyzések szerint egyéves korában körülbelül 20 kilogrammot, hatévesen pedig már mintegy 65 kilogrammot nyomott. A család orvosi segítséget is kért, és szigorú étrenddel próbálták lassítani a súlygyarapodást, de nem jártak sikerrel. Eugenia egyre inkább kilógott a környezetéből, ezért gyakran csúfolták. Szülei igyekeztek megóvni a bántásoktól, így sok időt töltött a családi ház falai között. Híre ennek ellenére messzire eljutott.

1680-ban II. Károly spanyol király udvarából küldött érkezett a családhoz. Az uralkodó hallott a különleges külsejű gyermekről, és látni akarta őt Madridban. Eugenia hatévesen, szülei kíséretében érkezett meg a királyi palotába. Az udvari szabó ruhát készített számára, majd bemutatták a királynak és a nemesség tagjainak. Egy korabeli krónikás „a természet csodájaként” írt róla. II. Károly végül helyet biztosított számára az udvarban. Hogy Eugenia szülei pontosan mit reméltek a madridi úttól, nem tudni. Elképzelhető, hogy orvosi segítségben bíztak, ám lányukból hamarosan az udvar egyik legizgalmasabb látványossága lett.

A középkortól kezdve számos európai királyi udvarban tartottak törpéket, udvari bolondokat, testi rendellenességgel élő vagy mentálisan beteg embereket. Spanyolországban őket gentes de placer, vagyis nagyjából az udvar szórakoztatására tartott emberek néven emlegették. Eugenia is ebbe a körbe került. Szállást, ételt és ruhát kapott, ezért anyagi szempontból jobb körülmények között élhetett, mint a kor legtöbb szegény családja. Ennek azonban súlyos ára volt: ember helyett gyakran különlegességként kezelték.

Eugenia történetét elsősorban Juan Carreño de Miranda festő két portréja őrizte meg. A képek 1680 körül készültek, amikor a lány még csak hatéves volt.Az egyik festményen gazdagon díszített, piros ruhában látható, a másikon ruha nélkül, mitológiai alakra emlékeztető környezetben. A műveket később La Monstrua vestida, vagyis „A felöltöztetett szörny”, valamint La Monstrua desnuda, azaz „A levetkőztetett szörny” címen ismerték meg. A ma a madridi Prado Múzeumban őrzött portrék jól mutatják a kor szemléletét. Eugeniát nem egyéniségként, hanem testi különlegességként örökítették meg. A festményeken komoly, visszafogott arccal jelenik meg, miközben a néző tekintete szándékosan a testére irányul.

Eugenia állapotának okát a 17. században nem ismerték. A modern kutatók szerint elképzelhető, hogy Prader–Willi-szindrómában szenvedett. A ritka genetikai rendellenesség egyik jellemzője az állandó éhségérzet, amely már gyermekkorban súlyos elhízáshoz vezethet. Emellett alacsony növés, hormonális problémák, kis kéz- és lábfej, valamint terméketlenség is társulhat hozzá. Egyes korabeli leírások megfelelnek ezeknek a tüneteknek, biztos diagnózist azonban évszázadokkal később már nem lehet felállítani. A Prader–Willi-szindróma ezért csupán az egyik lehetséges magyarázat Eugenia állapotára.

A beszámolók szerint Eugenia kedves természetű volt, és idővel többen is megkedvelték a királyi udvarban. Ez azonban nem változtatott azon, hogy élete jelentős részében mások kíváncsiságának tárgyaként kezelték. 1699-ben, mindössze 24 vagy 25 éves korában halt meg. Halálának pontos oka és sírjának helye sem ismert. Feltételezhető, hogy korai halálában szerepet játszott az egészségi állapota, erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték. 1997-ben az észak-spanyolországi Avilés városában bronzszobrot állítottak róla, Juan Carreño de Miranda híres portréja alapján.